mekkora show

febr. 24. Töröksuli Alapítványi bál. ismerős arcok, maszkok, színpad, futkározó gyerkőcök, szendvicsezés a backstageben 8), retro zenekar, gyerekelőadások, rocky minden mennyiségben :D, Lazy Song rulez!, Feri és a matricás doboz, Tomika felbukkan 8), a pingvin is felbukkan OO, AKARODaPINGVINT!, mindenki ugrál!, a trollkodó sapkás srác elég hamar lepattan a haverja nyakából, mikor Fluor Tomi rámutat, hogy: üvöltsön velem minden csaj! XD, a tanári kar ropja a Mizura :D, dedikálás bambulás, tombola, farsangi legs-crossing, dansz, matrica felkutató hadművelet, elpályázás a kecóba

töröksuli tesiöltöző madafaka \m/

febr. 26. SPék ismét tiszteletüket tették nálam a Mekiben. kiszolgáltam őket, meg minden. mikor aztán elmenőben voltak, Krisztián odajött hozzám, és megköszönte a lemezkritikát, amit írtam zeneponthura. gondolom, kajálás közben összerakták a nevem meg FB, Twitter és más netes infók alapján, hogy én vagyok a cikkszerző. jófej gyerek, mondtam én

febr. 27. elvileg az volt a terv, hogy hazajövök, kidőlök, és alszom egy órát az Oscarig. szólt is az ébresztőm, de úgy kinyomtam, mint a huzat, így kb. az utolsó egy órára tértem magamhoz. de segáz, felvettem, és rögtön megnéztem az elejétől. tiszta haszon volt, így áttekertem a hosszú szüneteket 8) már napokkal ezelőtt sorra nyeltem be a jelölt filmeket, és egy jelentős részükön sikerült átrágni magam. nem voltam elragadtatva az idei felhozataltól, dehát nem is főleg amiatt nézem az Oscart, hanem a show és a felbukkanó emberek miatt. Billy Crystal rocks \m/, Robert Downey Jr. rocks, Emma Stone rocks, Zach Galifianakis rocks, Jonah Hill rocks, Sacha Baron Cohen rooocks \m/ :D Billy Crystal eddig 9szer volt az Oscar-díjátadó házigazdája, Meryl Streepet pedig 17szer jelölték a szobrocskára. mikor ez a két esemény pár évente egybe esik, én azt nevezem a csillagok együttállásának :D örülök, hogy a Midnight in Paris legalább egy díjat bezsebelt, mert nekem legjobban talán az tetszett a főkategóriás filmek közül, de részemről az Artist sikerével is elégedett vagyok. ha pedig nem lett volna még elég a díjátadókból -márpedig nem volt elég- , akkor az HBO gyorsan leadta a BAFTA feliratos változatát *.* "It's a work of astonishing depth - at least according to my maid, who I sent to see it for me." - Stephen Fry a Helpről XD hülye angol, angol hülye :D ó, és a másik szöveg, ami betalált nálam: "... and more recently he was the voice of JARVIS in the Iron Man, but he is so much more then just a voice. he has arms, legs, angles, nipples and even ears, which when put together in the correct order, give you the perfectly formed Paul Bettany" OO :D i ♥ movies

the days of serpentines and roses

febr 13. előző nap együtt zúztunk haza a vonaton Jencyhez a melóból, másnap egész nap díszítettünk, készülődtünk, Untriedot vonyítottunk :D, aztán elkezdték lemondogatni az emberek a jövetelt, és az állomáson a megadott időben ott paráztunk, hogy jön-e valaki egyáltalán a mulatságra. Jency aszonta, ha nem jön senki, beleül a szemetesbe és sírva fakad, én meg úgy terveztem, hogy kínomban felröhögök majd :D na nem ez történt, egy egész csapat érkezett 8)

Farsangi Bál 2012
[a Coca-Cola reklám után szabadon]

Felvettem a partyszemcsim, mentem a bálba,

Volt ott Freddy, rendőr, ördög, diák, királylányka,

Én voltam a Fluor Tomi, és Jency volt az SP.

Hugh Hefner, csak arra vigyázz, nehogy elessé'! jeeeee XD

volt welcome drink, Sorbu nyüsztetés, jelmezes felvonulás, Partyarc, Mizu, Party Rock Anthem mikrofon frizkóban :D, tánc, karaoke, jelmezverseny, activity meg minden. másnap, mire felébredtem, már mindenki eltűzött, és élettársam, SP is nagyjából rendbe tette a kecót, én pedig kaja után indultam melóba

febr 14. kaptam Sanyitól meggy gumicukrot és egész nap szerelmes számokat dudorásztunk a Mekiben. megérkezett aztán Fluor Tomi a turné stábjával OO kedvesek voltak, aranyosak, kiszolgáltam Őket, és már tűztek is el. késő délután besétált aztán egy bácsi. esőként megdicsérte, milyen szép vendéglőnk van. bevallom, fenntartásokkal álltam hozzá, a lógó ruháihoz és a nagy, kék szatyrához. kért egy kávét, és csodálkozott, hogy deciben mérik. kérte, adjak neki én cukrot és miegyebet hozzá mert Ő nem igazodik ki az önkiszolgáló pulton, majd elmondta, hogy 80 x éves, nemrég halt meg a felesége, akivel 56 évig voltak házasok, a néni 77 éves volt. azt is hozzá tette, a felesége volt a jó, Ő a gonosz, dehát a gonoszok tovább élnek. először egy magas pulthoz akart leülni, de Gabika ajánlotta neki a McCafé részt, hogy ott foglaljon helyet. nagyjából egy órát töltött nálunk, ez alatt osztogatott csokis nápolyit és mandarint is, meg természetesen elbeszélgetett mindenkivel. mielőtt elment, ismét megdicsérte a helyet, és elmesélte, hogy véletlen tovább vitte Őt a busz, így hosszan gyalogolt idáig vissza, de azt mondta, megérte, és hogy a felesége elvesztése nagy fájdalom volt a számára, de itt most nagyon jól érezte magát... most is könnyek gyűlnek a szememben, ahogyan ezt mesélem, és ott akkor is szipogtam egy kicsit a kassza mögött, ahogy végül elért hozzám ez az élmény. szeretem a Valentin napot

xoxo Your Valentine

a Gréti Háztájőrző

az van, hogy kisebbik bratyóék Gárdonyban nyomulnak, én pedig befoglaltam a gréti kéglit 8) amolyan háztájőrzőként üzemelek. anyával feljöttünk tegnap éjjel, és meghódítottuk az egész világot! *.* két óra alatt gatyába ráztuk a helyet nagyjából, aztán vacsi és pihi. klassz volt :) ma meg meló után Evena kolleginával betörtünk a Ofotértba, beújítottam egy doboz napi kontaktlencsét, utána gyrosoztunk meg hambiztunk,  és vásároltunk Spar dolgot. most pedig megint itt nyomulok, egy kád forró vizet és egy jó tejeskávét követően folyik a pakolászás, rémuszosítom a helyet és szól az efelú. feeling van! jah és különben brendnyú a séróm. olyan, amilyen mindenkinek :D na jó, nem. pedig különben de XD a lényeg, hogy olyan, amilyen már volt egyszer. de anya csak annyit mondott rá, hogy ez a frizura neki Kökény Attilán se tetszik :D jó, mondjuk ezt akkor mondta, mikor durván bezseléztem, és felállítottam. de aszem eleget beszéltem a frizurámról XD

i  ♥ Grét

me, Jackson Curtis

ahogy a minap visszanéztem a 2012-t [amivel kapcsolatban sokat fogok SPOILERezni ebben a postban], rá kellett jönnöm, hogy mennyi hasonlóság van Jackson Curtis [played by John Cusack] és köztem. mindig is vallottam magamról, hogy én az a filmekből jól ismert tipikus csóró művészlélek karakter vagyok, aki mindig éppen A Könyvét írja, miközben alig tudja fizetni a számláit. na Curtis alapból ilyen, limuzinsofőrködik éhbérért, hogy mellette legyen ideje írni. a felesége elvált Tőle, a családja lemondott róla, mert mindig a saját világába volt fordulva, és kevesebb időt töltött a valóságban, mint kellett volna. vagy mint elvárták Tőle. de aztán eljön az a nap, amikor a sok okos, éretten gondolkodó, a realitásban élő ember elvakultan folytatná átlagos hétköznapjait, míg Curtis észreveszi a jeleket, összerakja az eseményeket, és -nem nagy túlzással élve- megmenti a világot. elsőként persze a családját menti meg, és leszarva, hányan és hányszor mondják mindeközben őrültnek, és hogy a hülye ex-neje hányszor próbál meg még mindig úgy tenni, mintha Ő volna az okosabb, a felelősségteljesebb és mintha neki volna igaza, Jackson az, aki a legnehezebb időkben, a legrázósabb helyzetekben a leginkább magánál van, és a legjobban feltalálja magát

hogy ezzel azt akarom-e mondani, hogy ha eljön az idő, majd én mentem meg a világot? lehet. ki tudja?

félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy nem jó, ha ennyire a saját világomban élek. nem kéne emiatt elhanyagolni se a családomat, se a barátaimat. sajnos sokszor megesik. de szeretném, ha tudnátok, hogy fontosak vagytok és szeretlek Titeket. persze, mondani könnyű. de ha eljön az idő... ami persze ne jöjjön el soha!... én ott leszek és megvédelek Titeket, és számíthattok rám. elmegyek értetek, és elviszlek Titeket oda, ahol biztonságban lesztek, még ha közben el is küldötök a francba és kikaparjátok a szemem. hm... furcsa... ez elég ismerősen hangzik. úgy tűnik, nem is kell ehhez világvége.

megfagyott a szó. néma földön csillog a hó

jan 30. anya, Boti, Grét, 139-es busz, Mammut, partybolt, ebéd, szökőkút csodálás meg minden. febr 1-én és 3-án csudaörsi kiküldetésen voltam, szóval az ottani Mekiben vendég dolgoztam. mivel első nap a busz fél órát késett, meghűltem kissé a mínuszokban. SPt pedig hiába hallgattam közben, hiszen a szoba nem Tőle meleg. második nap meg meló előtt beugrottam a Tescoba és beújítottam egy brit zászlós pénztárcát meg egy Edgar Allan Poe kötetet. várós a Raven film OO

febr 4. óta kisebbik bratyóékat költöztetjük. miután visszatértem az én bőséges kis Osztya Mekimbe dolgozni egy délelőtti műszakra, délután rögtön Marcellékhoz mentem. mi fenn pakoltunk a lakásban Csík Zenekart, Rúzsa Magdit, Kökény Attilát meg Sub Bass Szabit hallgatva, Szemi meg a gyerek pedig hordták le több körben a holmikat. utána már téptünk is le ide Gárdonyba. hangulatos a cihelődés ebben a hóban, ami pár napja leesett és elhozta az igazi telet. minden fehér és áldott. nagy fless

viszonyok

annyira fura, amikor elkezdek beszélni valakiről, és megkérdezik tőlem: Ő kicsodád? rá kellett jönnöm, hogy rengeteg olyan ember van az életemben, akiket nehezen tudnék kategorizálni, és kimondani rá, hogy mondjuk haver, barát, jó ismerős, a család barátja, a szüleim ismerőse és a többi... akkor jöttem rá erre végleg, amikor Dol megkérdezte: kicsoda nekem Melis Tomi? és rádöbbentem, hogy ezt nem lehet két szóval elmondani. hiába mondanám, hogy a szomszéd házban lakott, vagy hogy az anyukáink jóban vannak, vagy hogy angolra tanítottam jó ideig. mindez közel sem fed le semmit, még akkor se, ha ezeket mind elsorolom. vagy mikor megkérdezik: kik a Kövesiék? ha muszáj, azt mondom anyukámék barátai, és végül is így a családunk barátai, de... hiába számít a barát szó erősnek nálam, ez sem fed le a világon semmit. akár Melis Tomit, akár Kövesiéket, akár Csizmadiáékat, akár Szilvikét, akár Rita kisasszonyt, akár az rlroxfortosokat, akár a fanficeseket, akár a bagolyköveseket, akár az rjleseket és még sokakat vagy ismerem, amióta az eszemet tudom vagy éppen hamar az életem szerves részévé váltak. az életem részei, még akkor is, ha hónapokig nem látom őket. nem tudok róluk se kettő, se három, de még száz szóban sem nyilatkozni, mert még ezzel is csak a nagy semmit mondanám el. hiába aggatnám Őket tele címkékkel, hiába próbálnám leírni Őket bárhogy. alig derülne belőle ki valami. egyedül azzal tudnám jellemezni Őket, ha történeteket kezdenék mesélni. közös sztorikat, anekdotákat. és nem is az árulná el a legtöbbet, amit mesélek, hanem ahogyan mesélem.

miért kell mindent felcímkézni? miért van az, hogy az embereket főleg a kategóriák érdeklik? ki Ő Neked? kicsodád? nem tudom. ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. és azon tűnődöm, hogy komolyan a legtöbb embernek ennyire könnyen megy elmondani valakiről, hogy kije az illető? és baj-e, ha nekem ez nem megy, vagy éppen az-e a baj, ha neki ennyire sima ügy? az én életem a zavaros vagy az Ő élete felszínes? valószínűleg egyik se, hiszen ezek is csak címkék. és hát kinek a pap, kinek a paplan. annyi a gond, hogy úgy tűnik, nekem magyarázkodnom kell. attól, hogy annyiszor voltunk sokan egy helyen, hogy a családom mindig is nyitott volt mindenki felé, és hogy nálunk mindig mindenki -habár mindenkinek megvolt a maga helye, feladata és szerepe- egyenlő volt, tényleg furcsa és érthetetlen lettem a társadalmunk számára? attól, hogy nem kategorizálom a kapcsolataimat, kiesem a körből? a párkapcsolatokról már ne is beszéljünk... van barátod? van barátnőd? és ha azt mondod, nincs, megsajnálnak és elkönyvelik, hogy magányosan tengeted napjaidat a kihűlt ágyadban. pedig hát... *szemöldök húzogat* na mindegy.