2014. január 31.

Coriolanus a Donmar Warehouse színpadán


Megnéztem a Coriolanus londoni előadásának élő színházi közvetítését az Urániában. Akik az elmúlt hónapokban a helyszínen látták a darabot, vagy éppen szintén a tegnapi broadcast alkalmával tekintették meg, mind azt mondják, mennyire jó, meg hogy ezt mindenkinek látni kéne. Hát nekem koránt sem ez lüktetett a fejemben a filmszínházból hazafelé tartva. Részemről egyenesen rosszul voltam.

2014. január 14.

The Baker Street Boys are back



Mi a...? Azt a rohadt... Ez igen... Úristen... Ez kész... Mi volt ez?... Te jó ég... - ilyeneket és ehhez hasonlóakat hajtogattam a Sherlock s3e3 után még nagyjából fél órával  is, a kávémmal járkálva a lakásban. Szerintem csak azért hagytam abba, mert leültem gépezni, aludtam, aztán mentem melóba. Ha ezek nincsenek, akkor még mindig átszellemülten mormogva kódorognék a bögrémmel a kezemben valahol.

2014. január 6.

társadalmi PARAnormák

Néha képes vagyok teljesen nekikeseredni attól, ha a magamnak kitűzött célok teljesítésében nem állok úgy, mint szeretnék (lásd: Angliába költözés, férfivá érés etc.). Habár alapvetően optimista, vidám ember vagyok, az ilyesmi képes depresszió közeli állapotba kergetni. Képzelem, milyen lehet azoknak, akiken még ott a társadalmi nyomás is. Az a fajta megfelelési kényszer, amit őszintén nem értek.
Legyen állandó, hozzád illő partnered! Beszélj mindennapi dolgokról! Nézzél ki így vagy úgy! Érj el a karriered bizonyos fokára x éves korodig! Legyen konkrét életcélod! Viselkedj a sztereotípiáknak megfelelően! Házasodj meg és legyenek gyerekeid x éves korod előtt! ...


Mindig csak arról beszélnek, hogy az agyonphotoshopolt hírességekkel hogyan vetít a gonosz média valótlan képet az ideálokról, de arról nagyon keveset szóltak, hogy a társadalmi elvárások milyen szorongásokat és elégedetlenséget okoznak az emberekben. Hogy olyan célok elérésére kényszerítik őket, amiket ők maguk talán egyáltalán nem is szorgalmaztak volna, és alapvetően nekik nem annyira fontos.
Úgyhogy itt egy jó tanács Rémusz bácsikátoktól: Ne vegyetek drogot!*... ja nem, ez nem az... szóval: Csak azzal foglalkozzatok, ami Nektek számít! Azokért a célokért harcoljatok, amit Magatok tűztök ki és ami számotokra fontos!
Ennyi.

*Legyetek popsztárok, és megkapjátok ingyen. - Billy Mack /Love Actually/

2014. január 2.

this year. i liked it. ANOTHER!

nézzük csak, mi is volt 2013ban:
  • három munkahely: Meki, Femina, Asgardonyi Polgármesteri Hivatal
  • Iron Man 3. vegyesek az érzelmeim, mert nekem ez a darab nem annyira jó irányba lóg ki kedvenc szuperhősöm eddigi filmjeinek sorából. de tény, azóta ha meghallom az Bluet, odavagyok
  • Star Trek: Into Darkness avagy a Neutron Cream támadása. úgy hiszem, Simon Pegg imádatom és a Cornetto Trilogyra rákattanásom is ennek a filmnek köszönhető. valamint persze tökéletesen elmélyítette Cumberbuddieságomat
  • Thor: The Dark World... *fanboy scream* úgy készültem erre a filmre, mint talán még soha semelyikre. végigkövetve minden promót, sajtótájékoztatót, bemutatót... de lehet, többé nem kéne ilyet tennem, mert így hónapokon át égtem olyan lázban, ami szerintem már az egészségtelen határát súrolta. dehát ezért Veszély a második nevem... ja *snuffisan*
  • bazinga! igen, a Big Bang Theory magába szippantott, mint egy fekete lyuk. a haverjaim már rég unszoltak, mondták, hogy nézzem, tetszene nekem, különösen Sheldont imádnám. a hipotézisük helyesnek bizonyult
  • idén sem maradhatott el Visegrád. a liderinek középkori kalandjai folytatódtak
  • Leeékkel végre összehoztuk a dalárdázást. minap a Náluk szilveszterezéskor is nyomattunk egy kicsit. a  baromi jó hangulatú, karácsonyi RJL tali alkalmával szintén náluk kaptam szállást. a 2013as fő mozitársaimnak pedig ők bizonyultak Cassievel 
  • különben meg az van, hogy... they are taking the hobbits to Isengard!
az év eseménye: Loki színrelépése a San Diego Comic-Conon...


az év dala: számomra egyértelműen a Get Lucky. ugyan az első időkben nem igazán mozgatott, de köszönhetően a Hiddleslord számára igencsak kedves Get Loki című átiratának, és annak, hogy Simon Peggék is előadták a maguk módján, menthetetlenül odalettem érte...


goodbye 2013! hello 2014!