Mikor januárban nekiállnék elkámpicsorodni, hogy véget ért a karácsony, mindig rájövök, hogy kezdődik a díjátadó szezon, aminek a megkoronázása természetesen az Oscar. Tavalyra tökéletesítettem a módszerem és ez idén is bevált: lefeküdtem este 9 körül, felkeltem hajnali 1 után, végignéztem a gálát, aztán aludtam még pár órát. És most itt vagyok. Frissen, üdén, elégedetten.
• Nagyon örülök, hogy a Duna TV leadta a showt és hogy ilyen klasszul közvetített. Pár kivételtől eltekintve szépen kitöltötték a szüneteket, a szakértők és a tolmácsok is rendben volt. Igazán megtarthatnák ezt az Academy Awards közvetítős jó szokásukat a következő évekre is, nem csak amikor magyar filmet jelölnek. Ha már itt tartunk: yaaay Saul fia.
• Chris Rock korrekt házigazda volt, de nekem nem adta annyira, mint adhatta volna. Az teljesen oké, hogy hosszabban szólt a sokszínűség hiányának problémájáról, viszont szerintem sok volt, hogy ez tette ki nála a 80%-ot. Na mindegy.
• Baromi jó ötletnek tartom, hogy a jelöltek előre leadták a köszönöm-listájukat és hogy a díj átvétele közben az futott az alsó sávban. Már évek óta nehezen viselem, hogy az ilyen felsorolásokkal mennek el a beszédek és elveszik az időt a tényleges tartalomtól, jó gondolatoktól. Úgy tűnik, ezzel nem voltam egyedül. Nagyon remélem, hogy megtartják ezt a módszert. Idén még sokan voltak, akik a kiírt köszönetek ellenére azért fel is sorolták a neveket. De reményeim szerint könnyen átszoknak majd rá, hogy erre már nem kell gondjuk legyen.
• Akarom, hogy minionok többször adjanak át díjat!
• Tarolt a Mad Max: Fury Road a technikai kategóriákban. We witnessed. Meg is érdemelte. Arra pedig nem tudtam nem felfigyelni, hogy kb. az egész Mad Max stáb úgy fest, hogy nyugodtan elmehetnének mind a sivatagba fémszörnyeken száguldani. Hogy a forgatás tette őket ilyenné, vagy pont emiatt voltak ők a legalkalmasabbak a feladatra... hát szerintem ez utóbbi.
• Eszméletlenül tetszettek a díjak felvezető összeállításai. Az első wow élményem a hangvágás jelöltjeinek összefoglalójánál volt talán. Te jó ég! Na így kell egy kategóriát bemutatni.
• Ennio Morricone atyánk megkapta a Legjobb filmzene díját, ami már bőven kijárt neki. God bless Quentin Tarantino!
• A gála egyik legmegrendítőbb élménye volt Lady Gaga előadása, a Til It Happens To You, amit szexuális bántalmazások túlélőivel énekelt. Nem csoda, hogy az egész Dolby Theatre könnyezett.
• Nekem az Oscar soha sem igazán arról szólt, ki milyen díjat nyer, hanem arról, hogy ennyi zseniális ember mind ott van egy helyen. Komolyan egy valódi ünnep ez nekem. A film ünnepe. Mindemellett azért el kell mondjam, teljesen elégedett voltam a díjazottakkal. Abban viszont mélyen egyetértek Chris Rockkal -még ha ő csak hülyült is vele-, hogy napjainkra kezdik létjogosultságukat veszíteni a külön férfi és női kategóriák. Részemről inkább műfajokat választanék szét esetleg, mint a Golden Globeon.
• Megvan Leo Oscarja! Ennek viszont egyedül azért drukkoltam, hogy ne szívassák már tovább ezzel szegényt. Nem hiszem, hogy ez a Revenant-beli alakítás az, amiért neki díjat kellett volna kapnia. Legalább ötöt tudnék mondani, amiért inkább. Ugyanígy voltam Gary Oldmannel is a Tinker Tailor Soldier Spynál. Meg én különben idén is Eddie Redmaynenek adtam volna. De mindegy. A lényeg, hogy megvan végre!
• Ami durva nagy meglepetés volt és aminek hihetetlenül örültem: a Spotlight lett a Legjobb film. Nem csak azért ilyen kedves ez a tény a számomra, mert odavoltam a színészgárdáért, a forgatókönyvért és az egész élményért, amit adott, hanem mert amikor néztem, volt egy pillanat, amikor egyszerűen csak belém hasított, mennyire imádom a filmeket. Nem mintha nem érezném és tudnám ezt a nap 24 órájában, de ennyire külön gondolatként ritkán fogalmazódik meg bennem. A Spotlight alatt viszont ez történt.
Éljenek a filmek!
Mark Ruffalo: "I tried to make off with the big one. Security stopped me. Darn it. #oscars"
