Hallottam már interjúk és összeállítások alkalmával a Karib-tenger kalózaival kapcsolatban, most meg az új Sherlock Holmes film kapcsán készített interjúban használta azt a szót a Good Morning America riportere Downey Jr. alakítására, hogy: swashbuckling. Baromi rég izgatja a fantáziámat, mit jelent ez pontosan, most végre utána néztem, miután rájöttem, hogyan is kell írni egyáltalán. Angolul tudóknak itten van egy elég szép leírás, szegény nem tudók meg csak az én homályos körülírásomra hagyatkozhatnak: végülis a kosztümös-kardozós-kalandos könyvek, filmek, egyéb művek, valamint ezek karaktereinek és íróinak jelzője ez.
Különben a swashbuckler szó szerint hetvenkedőt jelent.
Ki melyiket kérné még gyorsan a fa alá? Különben igen, Hull a pelyhest néztem az imént az tvben. Anno valamelyik bátyámmal láttam moziban, azóta nem. Szóval remek nosztalgia vót, és a vasemberes átérzés még dobott is rajta egyet.
Régen láttam már a Visszavágót, így tegnap éjjel újranéztem. Porter ismét odavágott. This is Porter. These are Porter's friends. With friends like this, who needs enemies? / Ez Porter. Ezek Porter barátai. Ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségekre?
Tegnap vettem magamhoz az új mobilomat, egy Samsung S3310est. Rámfért már a frissülés egy olyan poros készülék után. Nem mondom, szerettem azt a telefont, de... bye-bye, baby, baby, good bye... pedig nem is vagyok pannonos
Karbantartás volt a T-Mobilenál, szóval a 30-as hálózat csak döcögve működik. Tegnap nem volt térerőm, meg ma reggel sem, de az imént mondták a rádióban, hogy az ügyfélszolgálat azt javasolja, hogy kapcsoljuk ki és be a telefont. Megtettem, és tényleg működik, szóval bátran ajánlom mindenkinek, ahogyan az [origo] szerint a twittelők is. Mire nem jó a Twitter, mi?
Az Esquire Magazin összedobott egy kis listát arról, hogy melyik évben mik voltak a legnépszerűbb játékok, amiket karácsonyra adtak. Naná, hogy a Rubik kocka is köztük nyomul! De van ott még Transformers is, meg Elmo... na de kukkantsátok meg magatok itt!
Odavagyok az olyan filmjelenetekért, amik egy hosszú snittből állnak, tehát nincs bennük vágás, hanem élőidős az egész. Azokról a külön alkotásokról már ne is beszéljünk, amik meg úgy ahogy van egy snittből állnak. Ilyen Kenyeres Bálint anyámkínjadíjas rövidfilmje is, aminek egy részletével szolgálhatok csak. Vagy ilyen az I want love c. dal alant látható klippje, amelyben Robert Downey Jr. angolhangja Elton John.
Hallgatom a Slágert, amíg míg szól. Ha minden igaz, holnap még befogható a frekvencián. Különben nem tom, mióta van így, de már az ő oldalukon is szavazat- és szimpatizánsgyűjtés megy. Mindjárt írok is nekik.
Éppen a már látott filmeket jelölgetem be és osztályzom Facebookon a LivingSocial Movies alkalmazásban, és utamba akadt a 40 éves szűz, aminek hirtelen beugrott a Tudod mér vagy te buzi? jelenete, ettől pedig hangosan fel is röhögtem. Na mindegy.
Ez a drágalátos MSN csak úgy hajlandó bárkit is engedni bejelentkezni, ha letöltöd az új verzióját. Csak azzal léphetsz be. Így nem volt más hátra, mint előre. Pedig nekem még az előzőnél is eggyel régebbi verzsönöm volt eddig. Maradtam a jól megszokott, kellemes felületnél, és örültem a fejemnek, hiszen az újat mindenki szidta. Erre most kénytelen voltam beleugrani ebbe a brendnyúba. Na mindegy. Most barátkozunk.
Megnéztem ma a Trópusi vihart. Sok mindent hallottam már róla, de jobban nem jártam utána, így nem tudtam, vagy éppen csak elfelejtettem, hogy a főszereplőkön kívül még ennyi plusz nagy név van benne. Jó szórakozás volt. A leginkább Robert Downey Jr. alakítása, meg a kezdő fake trailerek jöttek be. Főleg a lentebbi.
Megnéztem ma egy adagot abból, ahogyan Paris Hiltonöri barit keres(örök barát = Best Friends Forever = BFF). Egyre jobban csípem a csajt. Teljesen a helyén van. Tisztában van magával és a környezetével, és pontosan tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést saját magával kapcsolatban, no meg hogy hogyan kezelje a hírnevet, amiben vígan lubickol.
A legszexisebb sztárok nemrég még csak kerestettek, most meg is találtattak az Empájörön. Egész jól bejöttek a várakozásaim, meg számítgatásaim. Akiket jelöltem, általában mind ott vannak, és sokuk igen csak jó helyen. Lásd pl: w46, w39, w1, m14, m5, m2, m1. Tiszta faja. Ami meg még fajább, hogy odakerült a fazonok közé a 8. helyre valaki, akit jelöltem ugyan, mert alap, hogy jelölöm, de irtóra nem fűztem hozzá sok reményt. Erre tessék...
Mivel 2009 a Magyar Nyelv Éve (többek között), ezért létezik is már évkezdet óta a Szószavazó.hu, amit mindig meg akartam lesni, de mindig elfelejtettem. Na de most végre odalestem, és egyből jól megolvastam egy cikket, meg körbe is néztem arra. Érdemes, mert érdekes. Már annak, aki szereti a nyelvi csemegéket. Kivételesen a beszélt és írott nyelvre gondolok, nem másra. Na mindegy.
Egyik nap megnéztem a Zsírdoktorok Nagyot fogyni c. epizódját, ahol is felbukkant egy házaspár, John és Jane. A lányuk volt a páciens, de róluk is kiderült, hogy testsúly problémáik vannak. Másnap szembetaláltam magamat [origo]fotón Kathleen Connally egyik fotójával, amin Őket véltem és vélem felfedezni pár évvel későbbről, ráadásul az stimt, hogy a férjt Johnnak hívják... Szerintetek?
Na ezt is megnéztem végre, és hát... irtóra bejött. Nem rövid film, mégis vészesen rövidnek éreztem. Elbírt volna úgy 2 és fél órát. Nagyon várós a második rész. Tony Stark RuLeZ!
Baromira bejött az Igenember. Igen, az agymosás megtette hatását, és a film nézése közben úgy éreztem, igen, bármit megtennék. Igen, talán el kéne menni éjnek évadján kutyát sétáltatni, mondjuk. Igen, bármit meg kéne tenni, amin vacilálok. És igen, természetesen nem végig happy a film, igen, vannak benne elszomorodó pontok, de ó igen, szerencsére nem rontották el nagy drámázással ezt a remek vígjátékot. Jim Carrey pedig olyan volt, amilyennek lennie kellett. Igen, nem játszotta túl kicsit sem. Rhys Darby meg igen jó arc. Zooey Deschanel pedig... hát igen...
"Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. Addig amíg szól a dal, az én szívemben, addig gondolatban szárnyalok a fellegekben. Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben, soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem, mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell."
Na persze nem vett pálfordulást az érdeklődési köröm, és tértem át a rivalda világáról a sufni világára... Pusztán csak egy újabb empájörös listáról van szó, amelyben összegyűjtötték a mozivászon leggázabb csavarjait. Tehát, amikor kiderül, hogy nem is úgy van, ahogy, vagy éppen az derül ki, hogy mégis, de mégsem, és... na mindegy. Értitek. Én viszont pár jelölést nagyon nem értek. Dehát kinek a pap, kinek a paplan.
A listán tutira egyelőre csak a Közellenségek szerepel. Sok film érdekel a kínálatból, de azért már annyira nem olcsó a moziünnepes jegyár sem, hogy dalolva beüljön rájuk az ember. Inkább majd nézem őket DVDn, vagy tvben. Meg hát az se utolsó, hogy a mozizós társaság miben van benne. Aszem tehát az mozin kívül nézés sorsára jut a A nő másik arca, a Becstelen brigantyk, a Terminátor, meg még néhány. De persze még meglássuk.
Hé, hol van Kerry? Mostanában reggelente a Jetixre kapcsolok. Eleinte úgy voltam vele, hogy meg akartam nézni, miért őrülnek meg mostanában a kis tini népek, és milyenek is azok a sorozatok, amikből gyártják a töménytelen mennyiségű tolltartót, táskát, és minden egyebet. Aztán ráálltam kicsit. Hiszen annyira könnyed mindegyik darab, hogy olyan jól lehet bambulni rájuk...
A legfőbb ilyen rajongási tárgy mostanában a HannahMontana, a tinisztár, aki szőkén Hannah, barnán meg egy átlagos lány, Miley. A helyzet az, hogy annak ellenére, hogy az egész rémes, mégis sok részt néztem már meg belőle önként és dalolva, mert egyszerűen kikapcsol. De a poénok nem túl jók, a szereplők mind túljátszanak, nincs elég jól kihasználva az alapsztori, az aláfestő nevetéstől meg meg kell őrülni, mert nyomatják, ha vicces rész van, ha nem. Igazából sajnos még a ritkán előforduló komolyabb párbeszédek alatt is megy. Egy szó, mint száz: nem jó, de könnyen nézhető.
Hasonló a HighSchoolMusical is, aminek eddig az első részét láttam, meg részleteket a többiből. Ez már valamivel igényesebb darab, de ha azt vesszük, hogy ez ugyebár film, akkor azért már mégse hangzik olyan klasszul a dícséretem. Viszont kétség kívül ez is egy élvezhető holmi. Néha az ember fia már vágyik is rá. A kikapcsolódásra, amit nyújt. Arra, hogy nem kell komolyan venni. Jól esik néha olyasmi, amit nem kell komolyan venni.
Na de sorolhatnám napestik a csatorna további disneys kínálatát, de ezeket annyira nem ismerem még, csak a reklámokból, amiket ezerszer leadnak róluk a szünetekben. Majd alkalom adtán művelődöm tovább.
Most azonban szóljon a fáma egy rajzfilmről is így az élőszereplős művek után! Ez pedig egy olyan darab, amire egy rossz szavam sem lehet. A PhineasésFerb egy nagyon faja kis mese. Szinte minden karakter zseniális valamiért. A nővérükön keresztül a főgonoszon át egészen a kacsacsőrű titkosügynök-háziállatkáig. Nem egetverőek a poénok, de nem is akarnak azok lenni, ezért is üt akkorát néha egy-egy még jobban eltalált mozzanat. Sokkal inkább végigvigyorgós a mese, mintsem végigröhögős. De ez szerintem így okés. Nekem a legjobban a karakterek egymáshoz való hozzáállása tetszik, kiemelve Doofenshmirtz és Kacsacsőrű Kerry kapcsolatát. Aki érti, érti, aki nem, az meg majd megnézi, ha érteni akarja.
Lényeg a lényeg: baromi klassz. Ugyan nekem a minden részben feltűnő zenés betét annyira nem hiányzik, de azzal sincsen gond. Jó úgy, ahogy van, na.
Ami pedig érdekesség az eredeti szinkront nézve: Candace hangja a HSM Sharpaye, Ashley Tisdale. Ferb hangja Thomas Sangster alias "az Igazából szerelem kissrác", míg Vanessa hangja Olivia Olson alias "az Igazából szerelem énekes kiscsaj".
Éééés 19-étől jön a Disney Csatorna! Most pedig megyek, és csinálok valami felnőtteset gyorsan... Á, hát itt vagy, Kerry!
Valahogy befészkelte magát ma a fejembe ez a gospel dal, mégpedig a Armstrong - Kaye féle verzsön, amit már jó rég hallgattam meg. Látni meg még nem is láttam az előadásukban eddig.
Gőzerőkkel gyűjtik a szerkesztők és az olvasók közösen a SorozatJunkien a crossovereket, amik ugyebár olyan tárgyak, helyek, akármik, amik több sorozatban is feltűnnek. És van az a bizonyos Újság, amin mindenki tökre fenn is van akadva, ugyanis ez az Újság folyamatosan mindenhol felbukkan. Úgy tűnik, évek óta használják már a legkülönbözőbb sorozatokban. Hosszú-hosszú évek óta. Annyira durva. Főleg, hogy van, aki ezt észreveszi... Mondjuk mostantól szerintem, ha nézek valamit, amiben valaki újságot olvas, akkor extrán odafigyelek majd.
Az imént jutottam hozzá a Die Hard mérgezésem utolsó darabjának megtekintéséhez, a 4.0hoz. Az első hármat élő időben néztem az HBOn, ezt felvételről sikerült. Dehát a lényeg, hogy megvolt. Feelinges a nagy film sorozatokat így egymás utánba lesni, mégha külön-külön ezerszer láttam is az összeset. És rá kellett jönnöm végleg, mennyire bírom az akciófilmeket. Persze, azokat hagyjuk, amiket az RTL meg a tv2 minden évben előrángat, és adják, hogy menjen valami, és amiknek mind már a címéből süt, hogy necces. Én a Die Hard félékről beszélek. Ott vannak a Halálos fegyverek, meg az a pár jófajta Nicolas Cage cucc... ilyesmik, na. Az igaziak. A klasszikus jó-arc főszereplőkkel, az állat, nem erőltetett szövegekkel, a nagy jelenetekkel. És mindenek felett a jó-mindig-győz alaptétellel. És basszus, nem tudom, hogy ki mondta pontosan, de valakit kérdeztek, hogy szerinte nem gáz-e ez a sok gyilkolásos akciómarhaság. Erre az illető azt felelte, hogy amíg a jó győz, addig nincsen baj. Ez így van.
És biztosan van, aki nézi a filmet, és azt mondogatja, hogy jajmár, ilyen nem is létezik, meg hogy na persze, ez kamu, meg mi az, hogy még nem vérzett el, meg hogyhogy még nem fogyott ki a töltény. Gyerekek... olyanokról beszélünk, mint John McClane. Onnantól járna ránk csúnya világ, ha Neki kifogyna a tára, és még egy kocsi se lenne a közelben, amit töltény helyett használ, hogy leszedjen egy helikoptert. Dőljetek hátra, és élvezzétek, ahogy megment minket! Ennyi.
Kaptam egy pólót. Először csak az érdekes nyakkivágása tetszett. Aztán nekiláttam lefordítani a rajta lévő feliratot, hiszen nem szeretnék abba a hibába esni, hogy olyan darabban mászkálok, amin akár az is állhat, hogy rúgj belém, kisköcsög. Nade nem volt ám olyan könnyű maga a szöveg elolvasása sem. Hiszen nemcsak hogy belsőnyomásos, ettől pedig tükrözött, hanem ráadásul fejjel lefelé van a felirat rajta. Na mondom, ez állat. Végül aztán Langdon prof segítségével... na jó, nem... egyszerűen és nagyszerűen lefordítottam a spanyol szöveget. Ugyan a Gúgül fordító próbált akadályozni, dehát nem nagyon ment neki.
Eredeti szöveg: La alegria se multiplica, cuando la dividimos
Gugli fordítás: Az öröm, ha szorozni osztani...hát jó
ByMe fordítás: Az öröm szorzódik, ahányszor csak osztod
SnakesOnACane avagy a House 6. évad közeleg. Szeptember 21-én már érkezik is. A oldal hirdeti is nagy elánnal, és hát ez a bizonyos szóbanforgó logó szerintem valami frenetikus...
Az HBO van oly' bátyánk, hogy leadá Nékünk a Die Hard mind a 4 részét egymást követő 4 este. Ma volt az első felvonás alias McClane zúz a Nakatomi Toronyban és csúnyán beszél szegény Hans bácsival. Folyt. köv. holnap. Jippiáié!
Tökre örülök a fejemnek, hogy rábukkantam erre az oldalra. Mindig csak híreszteltem, mennyire bírom Kristófot és az írásait, de arra már nem vettem a fáradtságot, hogy utána nézzek, hova és miket ír még az HBOSztáros cuccokon kívül. Nade itten aztán szépen össze vannak gyűjtve dolgok. Interjúk, cikkek, amikről eddig fogalmam nem volt. Aminek főleg örültem, az a Kurvák és szűzkurvák, avagy a bulvársajtó dícsérete című cikke. Azt szépen odatette, ahogy kell. Csak így tovább, Kristóf!
