2009. szeptember 28.
2009. szeptember 26.
Hangulat
most verzsön
"Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.
Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.
Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell."
2009. szeptember 24.
Legrosszabb csavarok
Na persze nem vett pálfordulást az érdeklődési köröm, és tértem át a rivalda világáról a sufni világára... Pusztán csak egy újabb empájörös listáról van szó, amelyben összegyűjtötték a mozivászon leggázabb csavarjait. Tehát, amikor kiderül, hogy nem is úgy van, ahogy, vagy éppen az derül ki, hogy mégis, de mégsem, és... na mindegy. Értitek. Én viszont pár jelölést nagyon nem értek. Dehát kinek a pap, kinek a paplan.
spoileres ám, vigyázat!
2009. szeptember 23.
2009. szeptember 22.
2009. szeptember 21.
2009. szeptember 17.
Holnap megyek a moziba be
A listán tutira egyelőre csak a Közellenségek szerepel. Sok film érdekel a kínálatból, de azért már annyira nem olcsó a moziünnepes jegyár sem, hogy dalolva beüljön rájuk az ember. Inkább majd nézem őket DVDn, vagy tvben. Meg hát az se utolsó, hogy a mozizós társaság miben van benne. Aszem tehát az mozin kívül nézés sorsára jut a A nő másik arca, a Becstelen brigantyk, a Terminátor, meg még néhány. De persze még meglássuk.
2009. szeptember 16.
Disney cuccok
Hé, hol van Kerry? Mostanában reggelente a Jetixre kapcsolok. Eleinte úgy voltam vele, hogy meg akartam nézni, miért őrülnek meg mostanában a kis tini népek, és milyenek is azok a sorozatok, amikből gyártják a töménytelen mennyiségű tolltartót, táskát, és minden egyebet. Aztán ráálltam kicsit. Hiszen annyira könnyed mindegyik darab, hogy olyan jól lehet bambulni rájuk...
A legfőbb ilyen rajongási tárgy mostanában a Hannah Montana, a tinisztár, aki szőkén Hannah, barnán meg egy átlagos lány, Miley. A helyzet az, hogy annak ellenére, hogy az egész rémes, mégis sok részt néztem már meg belőle önként és dalolva, mert egyszerűen kikapcsol. De a poénok nem túl jók, a szereplők mind túljátszanak, nincs elég jól kihasználva az alapsztori, az aláfestő nevetéstől meg meg kell őrülni, mert nyomatják, ha vicces rész van, ha nem. Igazából sajnos még a ritkán előforduló komolyabb párbeszédek alatt is megy. Egy szó, mint száz: nem jó, de könnyen nézhető.
Hasonló a High School Musical is, aminek eddig az első részét láttam, meg részleteket a többiből. Ez már valamivel igényesebb darab, de ha azt vesszük, hogy ez ugyebár film, akkor azért már mégse hangzik olyan klasszul a dícséretem. Viszont kétség kívül ez is egy élvezhető holmi. Néha az ember fia már vágyik is rá. A kikapcsolódásra, amit nyújt. Arra, hogy nem kell komolyan venni. Jól esik néha olyasmi, amit nem kell komolyan venni.
Na de sorolhatnám napestik a csatorna további disneys kínálatát, de ezeket annyira nem ismerem még, csak a reklámokból, amiket ezerszer leadnak róluk a szünetekben. Majd alkalom adtán művelődöm tovább.
Most azonban szóljon a fáma egy rajzfilmről is így az élőszereplős művek után! Ez pedig egy olyan darab, amire egy rossz szavam sem lehet. A Phineas és Ferb egy nagyon faja kis mese. Szinte minden karakter zseniális valamiért. A nővérükön keresztül a főgonoszon át egészen a kacsacsőrű titkosügynök-háziállatkáig. Nem egetverőek a poénok, de nem is akarnak azok lenni, ezért is üt akkorát néha egy-egy még jobban eltalált mozzanat. Sokkal inkább végigvigyorgós a mese, mintsem végigröhögős. De ez szerintem így okés. Nekem a legjobban a karakterek egymáshoz való hozzáállása tetszik, kiemelve Doofenshmirtz és Kacsacsőrű Kerry kapcsolatát. Aki érti, érti, aki nem, az meg majd megnézi, ha érteni akarja.
Lényeg a lényeg: baromi klassz. Ugyan nekem a minden részben feltűnő zenés betét annyira nem hiányzik, de azzal sincsen gond. Jó úgy, ahogy van, na.
Ami pedig érdekesség az eredeti szinkront nézve: Candace hangja a HSM Sharpaye, Ashley Tisdale. Ferb hangja Thomas Sangster alias "az Igazából szerelem kissrác", míg Vanessa hangja Olivia Olson alias "az Igazából szerelem énekes kiscsaj".
Éééés 19-étől jön a Disney Csatorna! Most pedig megyek, és csinálok valami felnőtteset gyorsan... Á, hát itt vagy, Kerry!
A legfőbb ilyen rajongási tárgy mostanában a Hannah Montana, a tinisztár, aki szőkén Hannah, barnán meg egy átlagos lány, Miley. A helyzet az, hogy annak ellenére, hogy az egész rémes, mégis sok részt néztem már meg belőle önként és dalolva, mert egyszerűen kikapcsol. De a poénok nem túl jók, a szereplők mind túljátszanak, nincs elég jól kihasználva az alapsztori, az aláfestő nevetéstől meg meg kell őrülni, mert nyomatják, ha vicces rész van, ha nem. Igazából sajnos még a ritkán előforduló komolyabb párbeszédek alatt is megy. Egy szó, mint száz: nem jó, de könnyen nézhető.
Hasonló a High School Musical is, aminek eddig az első részét láttam, meg részleteket a többiből. Ez már valamivel igényesebb darab, de ha azt vesszük, hogy ez ugyebár film, akkor azért már mégse hangzik olyan klasszul a dícséretem. Viszont kétség kívül ez is egy élvezhető holmi. Néha az ember fia már vágyik is rá. A kikapcsolódásra, amit nyújt. Arra, hogy nem kell komolyan venni. Jól esik néha olyasmi, amit nem kell komolyan venni.
Na de sorolhatnám napestik a csatorna további disneys kínálatát, de ezeket annyira nem ismerem még, csak a reklámokból, amiket ezerszer leadnak róluk a szünetekben. Majd alkalom adtán művelődöm tovább.
Most azonban szóljon a fáma egy rajzfilmről is így az élőszereplős művek után! Ez pedig egy olyan darab, amire egy rossz szavam sem lehet. A Phineas és Ferb egy nagyon faja kis mese. Szinte minden karakter zseniális valamiért. A nővérükön keresztül a főgonoszon át egészen a kacsacsőrű titkosügynök-háziállatkáig. Nem egetverőek a poénok, de nem is akarnak azok lenni, ezért is üt akkorát néha egy-egy még jobban eltalált mozzanat. Sokkal inkább végigvigyorgós a mese, mintsem végigröhögős. De ez szerintem így okés. Nekem a legjobban a karakterek egymáshoz való hozzáállása tetszik, kiemelve Doofenshmirtz és Kacsacsőrű Kerry kapcsolatát. Aki érti, érti, aki nem, az meg majd megnézi, ha érteni akarja.
Lényeg a lényeg: baromi klassz. Ugyan nekem a minden részben feltűnő zenés betét annyira nem hiányzik, de azzal sincsen gond. Jó úgy, ahogy van, na.
Ami pedig érdekesség az eredeti szinkront nézve: Candace hangja a HSM Sharpaye, Ashley Tisdale. Ferb hangja Thomas Sangster alias "az Igazából szerelem kissrác", míg Vanessa hangja Olivia Olson alias "az Igazából szerelem énekes kiscsaj".
Éééés 19-étől jön a Disney Csatorna! Most pedig megyek, és csinálok valami felnőtteset gyorsan... Á, hát itt vagy, Kerry!
2009. szeptember 10.
Oh Lord I want to be in that number
2009. szeptember 9.
Szexi filmcsillagok kerestetnek
Már megin Empájör, de ez most egy jelölési lehetőség a Legszexisebb mozisztár címére. Ti kiket mondtok? Itten leshető a tavalyi bagázs.
Wilde filmen
A szokásos empájörös lista, most az új Dorian Gray kapcsán. Oscar Wilde, brit író alkotásai és Ő maga a mozivásznon.
Az Újság
Gőzerőkkel gyűjtik a szerkesztők és az olvasók közösen a SorozatJunkien a crossovereket, amik ugyebár olyan tárgyak, helyek, akármik, amik több sorozatban is feltűnnek. És van az a bizonyos Újság, amin mindenki tökre fenn is van akadva, ugyanis ez az Újság folyamatosan mindenhol felbukkan. Úgy tűnik, évek óta használják már a legkülönbözőbb sorozatokban. Hosszú-hosszú évek óta. Annyira durva. Főleg, hogy van, aki ezt észreveszi... Mondjuk mostantól szerintem, ha nézek valamit, amiben valaki újságot olvas, akkor extrán odafigyelek majd.
2009. szeptember 6.
2009. szeptember 3.
Live Free avagy akciófilmek rulez
Az imént jutottam hozzá a Die Hard mérgezésem utolsó darabjának megtekintéséhez, a 4.0hoz. Az első hármat élő időben néztem az HBOn, ezt felvételről sikerült. Dehát a lényeg, hogy megvolt. Feelinges a nagy film sorozatokat így egymás utánba lesni, mégha külön-külön ezerszer láttam is az összeset. És rá kellett jönnöm végleg, mennyire bírom az akciófilmeket. Persze, azokat hagyjuk, amiket az RTL meg a tv2 minden évben előrángat, és adják, hogy menjen valami, és amiknek mind már a címéből süt, hogy necces. Én a Die Hard félékről beszélek. Ott vannak a Halálos fegyverek, meg az a pár jófajta Nicolas Cage cucc... ilyesmik, na. Az igaziak. A klasszikus jó-arc főszereplőkkel, az állat, nem erőltetett szövegekkel, a nagy jelenetekkel. És mindenek felett a jó-mindig-győz alaptétellel. És basszus, nem tudom, hogy ki mondta pontosan, de valakit kérdeztek, hogy szerinte nem gáz-e ez a sok gyilkolásos akciómarhaság. Erre az illető azt felelte, hogy amíg a jó győz, addig nincsen baj. Ez így van.
És biztosan van, aki nézi a filmet, és azt mondogatja, hogy jajmár, ilyen nem is létezik, meg hogy na persze, ez kamu, meg mi az, hogy még nem vérzett el, meg hogyhogy még nem fogyott ki a töltény. Gyerekek... olyanokról beszélünk, mint John McClane. Onnantól járna ránk csúnya világ, ha Neki kifogyna a tára, és még egy kocsi se lenne a közelben, amit töltény helyett használ, hogy leszedjen egy helikoptert. Dőljetek hátra, és élvezzétek, ahogy megment minket! Ennyi.
És biztosan van, aki nézi a filmet, és azt mondogatja, hogy jajmár, ilyen nem is létezik, meg hogy na persze, ez kamu, meg mi az, hogy még nem vérzett el, meg hogyhogy még nem fogyott ki a töltény. Gyerekek... olyanokról beszélünk, mint John McClane. Onnantól járna ránk csúnya világ, ha Neki kifogyna a tára, és még egy kocsi se lenne a közelben, amit töltény helyett használ, hogy leszedjen egy helikoptert. Dőljetek hátra, és élvezzétek, ahogy megment minket! Ennyi.
Thomas Gabriel: You're very impressed with yourself, aren't you?
John McClane: I have my moments.
2009. szeptember 1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)