2010. október 31.
2010. október 30.
2010. október 29.
Most már hivatalos
Anya mágikus képességekkel rendelkezik. Odaadtam neki egy takaróhuzatot, hogy ez nagy az ágyneműmre, csináljon véle valamit. Erre pár napra rá visszaad egy takaróhuzatot, egy nagypárnahuzatot és három kispárnahuzatot. Mindet abból a hátezkicsitnagyatakarómra anyagból hozta ki. OO
Azt hiszem, ez pont az a kategória, mikor egy holmit sehol nem találok, Ő meg egy pillanat alatt előkapja valahonnan. Vagy mikor kéri, hogy a birskörte sajtok alatt fordítsam meg a papírt, és azokat is fordítsam a másik felükre, én meg szerencsétlenkedem ott, és azt se tudom, hogy kezdjek neki egy ilyen összetett és kényes feladatnak, mire Ő mosolyogva, egy naaddidekicsimmel átveszi, és hipphopp kész is, én meg közlöm Vele, hogy: oké, de Neked öt kezed van, úgy könnyű...
2010. október 28.
2010. október 27.
Egy kiadós családi banzáj után Mesivel ismét felkerekedtünk a Madách Stúdió Színpadára. A maradék három darabból az első kettőtől egyáltalán nem voltunk elájulva, és már éppen elkámpicsorodtunk volna, amikor az utolsó előadás mindent megmentett és mindent vitt. Sírva röhögés, ujjongás, visszatapsolás. Siker. Írok majd róla bővebben a cikkemben. Elég az hozzá, hogy felspirázottan tértünk meg aludni, másnap azaz ma délelőtt pedig Snufflessal koccantam, elmentünk a brendnew szemüvegemért, aztán fénnyel táplálkoztunk a Feneketlen-tónál. Ééés kaptam Tőle KissKissBangBang DVDt névnapomra, ecsém OO
2010. október 24.
2010. október 23.
Szerdán este Mesivel elmentünk a Madách Színház Stúdió Színpadára, ahol a musical pályázat 7 döntős darabjából 4-et nézhettünk meg 30 perces zanzásított változatban, zártkörűen. Kedden lesz a másik 3. Nagyon érdekes és különleges esemény volt, hiszen az előadásokat most láthatta bárki is először, és így ebben a formában pedig valószínűleg utoljára. Ígéretes alkotás mind, és ember legyen a talpán, aki majd kiválasztja azt az egy bizonyosat, amit majd színpadra állítanak. A zsűri elnöke különben Szirtes Tamás, és a többi tag is hasonló nagy név a maga területén, szóval attól nem tartok, hogy ne döntenének jól. Igazából ezekből a művekből nem lehet rosszul választani. Kíváncsi leszek a többire is.
Botiéknál aludtam, aztán másnap mentem állásinterjúra. Ügyfélszolgálati munka. Baromi jó kis hely, a közeg is annak tűnt, a csoportos interjú is jó volt, teljesen emberléptékű, csak magamat nem éreztem túlzottan a toppon az egészben, főleg ami az nyelvtudást illeti. Muszáj volna beszélgetnem valakivel angolul, mert ez így nem pálya, hogy megérteni szinte bármit megértek, de megszólalni alig tudok. Na mindegy. Kiderül, azért így is bejöttem-e nekik.
Este aztán a Szerdán tavasz lesz sajtópremierjén voltunk Stefikével. Mondanom sem kell, ott volt az Operett krémje, sok színész eljött megnézni a kollegákat. A darab jó volt, kedélyes hangulatú, és kellemes szájízt hagyott. De tényleg nem operett-operett, sokkal inkább musical-operett. Párdon, retrOperett. Éppen írom a cikket Zene.hura róla.
2010. október 20.
2010. október 18.
Scream Awards
True Blood won the award for Best TV Show
Anna Paquin won Best Horror Actress
Alexander Skarsgård won Best Horror Actor
Stephen Moyer and Mariana Klaveno won for
2010. október 17.
Az úgy volt, hogy pénteken találkoztam Ritakisasszal, akivel megrendeltem a brendnyú szemüvegemet, géjroszoztunk, meg Feneketlen-tavaztunk, és jóóó nagyot beszélgettünk. Szombaton Melissával futottam össze Székesfehérváron, gondolván, hogy sightseeing tourt tartok neki, és közben bedobom pár helyre az önéletrajzom, hátha. Nagyjából így is volt, még órajátékot is lestünk-hallgattunk, és csak idő közben derült ki, hogy Ő nálam alszik ám különben. XD Na persze örültem ennek a meglepetésnek. Hazarobogtunk, összexfaktoroltuk magunkat, jól elvoltunk, másnap nagy sétát tettünk, meg KissKissBangBanget kükkoltunk és jóság volt.
Námnácc ♥ Mel ♥
2010. október 14.
2010. október 13.
Morning Routine
Elhatároztam, hogy mostantól bevezetek egy reggeli rutint. Ez persze csak addig mehet így, míg nem lesz munkám, de addig feltétlenül szükséges. Ha így indítok, szabályszerűen, meghatározva, akkor már úgy kezdődik a napom, hogy nem vagyok szétesve.
Szóval reggel 8 körül ébredés. Bicajra pattanok, elkerekezek a szabadtéri kondiba, lenyomok ott egy fél órát-órát, aztán spuri haza. Itthon elintézek hivatalos dolgokat, álláskeresést, ilyeneket, aztán a többi már nincs megszabva. Ma kipróbáltam és nagyon bejött. Eleve jól megmozgattam magam már rögtön ébredés után, ettől tök friss lettem és nem álltam neki tengeni-lengeni, és nehezebben fáradtam. Jó, mondjuk ma 10-kor keltem, de simán átültethető lesz korábbi időpontra. Csak hozzá kell szokni. A fogokozatosságért holnap mondjuk 9-kor kezdek. Ha meg beüt a cúg, akkor meg itthonra találok ki valami mozgást, meg elléphetek Sirisszal sétálni is. A lényeg, hogy aktívan kezdjem a napot, még ha rohadtul nincs is semmi kedvem hozzá.
itten meg akkor már egy baró kis cikk a Dexter openingről
Suit Up Day
Basszus. Vannak sorozatok, filmek, könyvek, amiknek főleg azért agyalok a magamhoz vételén, mert olyan baromi jó ötletek és események övezik őket, amikben szégyellnék részt venni ezzel a felületes tudással. Tudom, ki az a Barney Stinson (ÉN XD), és egy részt láttam is a HIMYMből, meg nagyon csipázom Jason Segelt, de ezt még nem tartom elégnek, hogy én is kiöltözzek a Suit Up Dayre. Viszont törölközővel bátran szoktam szaladgálni a Towel Dayen, hiszen láttam a filmet, he.
2010. október 12.
The De Niro
Még mindig baromi jól fest az öreg. Maga, doki, maga! Ugyebár most járt Budapesten a Vajnával közös éttermük megnyitóján. Ő az a színész, akit a kedvenceim közé nem sorolok be ugyan, de olyan mérhetetlenül élvezem és tisztelem, amit művel, hogy számomra szinte garanciát jelent, ha Ő játszik egy filmben. Na igen, különben ez egy érdekes kérdés, kit mond az ember kedvencének... Mert vannak ilyen nevek, hogy mondjuk De Niro, meg Al Pacino, meg Anthony Hopkins, meg hölgyeknél Meryl Streep, vagy Michelle Pfeiffer és még számtalan színész, akik egyszerűen annyira alapok, annyira klasszikusok, hogy nem jut eszembe, hogy kedvencemként emlegessem Őket. Jah, meg hát van egy Jeremy Ironsunk is, aki szintén itt volt ezen a banzájon, dehát Ő amúgy is folyton nálunk lóg. Na de szóval ez egy egészen más kategória. Ez már a legendák kategóriája.
2010. október 11.
2010. október 10.
Na hát különben meg mi a jó élet van X-Faktorban? Nem mondom, tényleg nehéz döntésekre kényszerültek a mentorok, de azért szerintem néhány elég egyértelmű kellett volna, hogy legyen. Erre tessék... én pl. a nagyobbik Vastag gyereket úgy kiraktam volna, mint annak a rendje, erre a Dávidistencsászár dobos fickót szórják ki? Na ne már... Meg... azért csajoknál se vagyok elégedett. Katica kilőve? Pf. (ezt még soha nem írtam le így) Mehetett volna Veca helyére. Nem pont hangilag, hanem mindent öszevetve. A csoportok mondjuk okésak. Meg talán a srácok is, bár a kis Sinatráért fáj a szívem. Na mindegy. Norbi.NonStop.RuLeZ! Meg azért akadnak még favoritok.
Hiába a sok imátok, a gépem továbbra is tropa. Valszeg holnap újrahúzom. Már megint. Ez most főleg azért szívás, mert nem tudok semmit átmenteni a C-ről, mert még csak annyira sem tudom beizzítani. Tehát format és jöhet a mehet. Byebye MSN beszélgetések, MSN smileyk, Könyvjelzők... Shit. Ráadásul újra halászhatom össze a programokat, amik kellenek nekem, mert annak ellenére, hogy elterveztem, mégse csináltam múltkor setup CDt. Na majd most... De most aztán naon dulván!
2010. október 9.
Szüreteltünk meg minden
Bár elég belterjes kis felvonulás volt. Rajtam kívül csak a szülők voltak jelen tömegként, meg olykor-olykor egy-egy bámészkodó. A fő látványosság egy kislány néptánccsoport volt, két lovas és én Siriusszal. Ez utóbbi abból adódott, hogy a plakátok kiírásával ellentétben a felvonulók közül mások nem vettek magukra népi viseletet. Én igen. Derék magyar legény voltam, oldalamon hű ebemmel. A lényeg, hogy én kitettem magamért. Különben annyi volt a banzáj, hogy mentünk, követtük a zászló lengető lánykákat, akik megálltak egy-egy helyszínen, ahol eltáncálták a táncukat, aztán tovább álltunk. Néhol megvendégelték őket. Összességében helyes volt, de... na mindegy. Nem volt az igazi.
Viszont itt zsibongott kint a kertben a kis Szabók 2/3-a, és nyomtunk magunkba lángost, és jót tejeskávéztam a padon a napon, és kaptam névnapi éneklést, és este X-Faktoroltunk. Csú!
2010. október 8.
Blood Guy
Fel akartam darabolni néhány embert, de nem tudtam, ki kicsoda. A biztonság kedvéért így hát mindenkiből levágtam egy keveset. Lábból, karból. Ahonnan épp gondoltam. Azt hiszem, eléggé eltértem a szabályoktól. Na oké, ezt csak álmodtam. Valószínűleg az okozta, hogy elalvás előtt Schwertner Zoltán RJLes regisztrálásával foglalatoskodtam. Anya meg délelőtt összefodrászolt, és persze nem mulasztott el belevágni a saját kezébe. Odakint pedig a nagy elfoglaltságok közepén nekiálltam ámulni-bámulni azon, ahogy egy hatalmas pók éppen lebénítja az áldozatát a hálóban. Mire anya: "Na, gyere, kis Dexter!" Ennyi XD
2010. október 7.
Blood Guy: különben meg vidd már innen a nedves orrod és ne ásítozz össze-vissza! akkor sem engedlek fel a fotelba, hiába lihegsz!snufi: ó basszus, hogy lehetsz ilyen szívtelen, nézz már rám, álmos vagyok és szerencsétlen, nyüüüssz, na engedj csak felBlood Guy: harrharr. menjél már le innen!snufi: dede, már tehénkedem is felBlood Guy: na ezaz. kipikopizd csak ki magad szépen! ügyes kutyussnufi: ó elhúztam a búsba?Blood Guy: elel. rájöttél, hogy nem terem itt babérsnufi: mehetek vissza orrot csöpögtetni a hidegbeBlood Guy: süt a nap
snufi: jaaa...Blood Guy: na visszajöttél. csóválod a farkad. és legyeket vadászol
snufi: azért vannak, nem?Blood Guy: és lefeküdtél most mögém. aztán ha kigördülök a székkel majd ijedezel. tök buta vagysnufi: ó
2010. október 6.
Jó volt, és volt is benne egy igazi WTF jelenet, az ominózus templomban találkás, de összességében mégsem ütött akkorát a durva szereplőgárda ellenére. Azért lehet, újranézem majd. De hirtelen nem rockzott annyira az eksön.
Hát ez nekem nagyon bejött XD Eszméletlen jókat röhögtem rajta. Nálam ez a fajta hülyeség teljesen a toppon van. Dehát ezt már tudjátok...
Végig lekötött, és végig idegeskedtem az egész filmet Carrey zseniálitását követő szerencsétlenkedésein, amik a történet előrehaladtával csak fokozódtak. Dehát ez volt a cél. És én is ♥ Philip Morris. Ja... XD (áh, én nem tudom elég snuffisan írni)
2010. október 3.
Úgy Kerek egész, ha elmondom...
... hogy Betlen János a Ma reggelbeli Bereczki riportját az én cikkemre alapozta. 8) Mint szakírót említett, tőlem idézett, és jegyzetként az én anyagomat leste szinte végig. Csak pár infót vett máshonnan. Kár, hogy nem jelölt meg pontos forrást, legalább a Zene.hu-t bemondhatta volna. Na mindegy, az én fejem így is virul. XD Majd legközelebb...
2010. október 2.
Az tegnapi, kómásan írt bejegyzésemben elég szűkszavúan fogalmaztam. Szóval hogy milyen cuccokat is szereztem: két atlétát, egy farmert, egy barna csíkos pulcsit és egy barna vászon gatyát. Csú! Ma meg kaptam reggel bratyóéktól egy fekete meg egy zöld itthoni papucsot, plusz hozzájárulást a majdani új szemüvegemhez. Királyság van. És akkor még nem is említettem a csomó tegnapi telefonon, SMSben meg Fészbukon érkezett jókívánságot. *meghug mindenkit alaposan.*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)