újra ég az a tűz és én őrzöm a lángját

márc. 24. felkerekedtünk Na lo kisasszonnyal, hogy szerezzünk nekem végre fülhallgatót. törekvésünk kudarcba fulladt, viszont pompásan éreztük magunkat. jót sétáltunk ebben a szép időben, fagylaltoztunk, beszélgettünk, elkóboroltunk a MOMtól kezdve a Mammuton át a Millenárison keresztül a Lövőház utcáig, ahol minden bizonnyal ismét tiszteletünket tesszük majd valamikor, mert nagyon hangulatos így, hogy sétálóutcává alakították egy részét

márc. 25. FB szösszenetem a Mekiből: hölgyeim és uraim! a normáloldal büszkén prezentálja Önöknek ma reggeli társulatát: aaaz F & F-et! Lakos Freddy N Szabó Fluor in da house! \m/ :D az igazság pedig odaát van: hatalmas tapsot myyy Tibay Ilynaaak! ... na jó, kajaszünet vége XD

Homeland helyett Band of Brothersszel orvosoltam a méltatlanul korán véget ért Életfogytig zsaru miatt érzett bánatomat. nagyon adja a cucc OO nem sok klasszabb dolog van egy jó kis náci aprításnál :D főleg Damian Lewis módra \m/

márc. 26. ügyintézéseim közepette eltévedtem a Március 15. térre, amit még nem láttam így felújítva, és oda meg vissza vagyok tőle OO nagyon tetszik, a forgó fémszékek főleg rúlzanak. csú

márc. 27. teljesen elbeszéltünk egymás mellett az egyik zeneponthus kapcsolattartó lánnyal, így sebtében szerválnom kellett valahonnan egy fotóst az esti Loreena McKennitt koncertre. Noxen kollegina a felkérésemre rögvest a helyszínre hoppanált, és már kattintgatta is a masinát a többi sajtós között :D én eközben békésen ücsörögtem a helyemen és hagytam, hogy a kelta zene királynője újfent elvarázsoljon. másnap pedig röppent a cikk

márc. 29. István, a király 2. avagy Veled, Uram sajtópremier. megint Armist fogadtam kíséretemül, akivel jól összesimultunk a páholyban 8) agyba-főbe dicsértem a Thália Színház meglehetősen mardekáros berendezését, és végigkommentáltam a darabot, hol hasznos infókat csepegtetve a kisasszonynak, hol részletezve, miként fogok leugrani a színpadra, és megölelgetni Feke Palit XD az előadás után jót sétáltunk a Rákóczi úton, közben a kis Tescoból beújított füstölt sajttekercseinket majszoltuk, amit én a pikantéria kedvéért előtte még meghempergettem az utca porában :D másnap pedig röppent a cikk a darabról. ó, és érdemes meglesni ezt a faja kis flashmobot

holnapután nagy napom lesz. jó ideje kilátásban volt, és az elmúlt hetekben sokat jöttem-mentem, intézkedtem ezzel kapcsolatban. többet egyelőre nem árulnék el, de kérek szépen egy nagy drukkot, hogy minden flottul menjen! grazie!

ja és ne feledjétek, ma 20:30kor Föld Órája, szóval villany leo!

it's alive! OO

én mindig töröm a fejemet valamin *

az a fajta fazon vagyok, aki baromi furának találja, hogy vannak emberek, akiknek nincsen semmi tennivalójuk. vannak emberek, akik tudnak unatkozni, akiknek van, hogy tényleg nincs mit csinálniuk. sokaknak... sőt... az emberek nagyon nagy részének nincsen mindig feladata. ez engem hitetlen döbbenettel tölt el minden alkalommal. aztán rájövök, hogy velem is lehetne így, ha nem adnék magamnak folyton feladatot. nem is emlékszem már rá, mikor volt utoljára olyan, hogy ne lett volna legalább egy olyan teendőm, ami ne igényelt volna napi szintű odafigyelést. gondolok itt naplóírásra, szerkesztett oldalakra, blogokra, fanficekre, a varázslósulimra, fórumokra, cikkekre... ezeket én mind magamnak kreálom, magamnak alkotok elfoglaltságokat, amelyeket megszületésüktől kezdve kötelességként kezelek. ennél fogva, ha nem teljesítek valamit közülük, feszültté válok. úgy érzem, nem érdemlem meg a pihenést, a tétlenséget. márpedig ahány ilyenbe én belevetem magam, előidézem, hogy ne legyen olyan pillanatom, hogy ne érezném ezt. hogy ne gyötörjön akár csak haloványan is a gondolat, hogy nem tettem eleget. ennek ellenére ebben a pillanatban is egy új blog létrehozásán agyalok, és nagyon erős bennem a késztetést, hogy létrehozzam. lesz tehát még egy dolog, ami miatt parázhatok. nem mintha ezek elvégzéséért annyian rágnák a fülem. én rágom a sajátom... ami így elképzelve fura, de... értitek, hogy értem :D és hogy ez változni fog-e valaha is? nem hiszem. mindig kitalálok majd valamit, amiről úgy fogom gondolni, hogy nagyon fontos, és ugyanolyan elkötelezetten állok majd hozzá, mint a munkához, vagy a napi teendőkhöz. vagy... még talán elkötelezettebben. aztán idővel kiderül, tényleg fontos volt-e. Remus Lupin Roxfortjáról sem hittem az elején, hová növi ki magát. bár igazából talán bele sem gondoltam. csak csináltam. ma meg nézzétek meg, hol tartunk!
igazából, ha végigveszem azokat a dolgokat, amiket hasonló hévvel csináltam valaha is -ami mondjuk egy meglehetősen hosszú lista-, rá kell jöjjek, mind elég jól kamatozott. a United rajongói oldalam révén az együttes honlapjának főszerkesztője lettem; a fanficeim nagyon sokakhoz eljutottak, és bár már nagyon rég nem írtam -sajnos-, még mindig emlegetnek ezekben a körökben; a cikkeim révén számomra jelentős elismeréseket kaptam a szakmától és az olvasóktól egyaránt, és rengeteg olyan emberrel ismerkedhetem meg, akikkel egyszer ténylegesen dolgozni szeretnék, és olyan társaságban mozoghatok, akik között a jövőmet képzelem...

szóval...

mi is legyen a címe annak a új blognak?... hmhm...

* Fluor Filigran: Szavaim

everything is connected

febr. 29. járt nálam egy Szafi, kajáztunk, neteztünk, beszélgettünk, és volt sok citronyos sörünk

őőőrülten nekiállt tavaszodni odakinn, nagy vágyat érzek, hogy egy-egy délelőtt nekivágjak a világnak! a minap már Néma Bob módra támasztottam a napsütésben a ház oldalát és bringáztam is. egy fazon rohanni kezdett előttem az úton. nem volt egy John Cusack, de nagy vágyat éreztem, h utána kiáltsam: két dollár! XD

márc. 6. éppen Életfogytig zsarut nyomattam, amikor rám tört az ideg és FB vezettem le a feszültséget: a sorozatokban miért van belezakkanva minden király vörös fószer egy álszent kis affektálós szöszibe [lásd: Dexter, Életfogytig zsaru], aki édesen pillog, közben meg orrba-szájba szórakozik a sráccal, és baromira nem áll ki mellette, amikor kéne?... ez komolyan kiakaszt. és talán még rémesebb, hogy erre a valóságban is képesek ezek a nők, és nem csak a szőkék, és nem csak a vörös férfiakkal. tényleg ekkora barmok lennénk?... i think so...

márc. 8. dokinál jártam, április elején felfekszem az asztalra. fuckyeah! addig elvégeztetek pár szükséges vizsgálatot és intézek ezt-azt-amazt. folyt. köv.

márc. 12. Mary Poppins sajtótájékoztató a New York Kávéházban. sajnos elég gyér volt a hangosítás, így nem sok hasznát vettem a rögzített anyagomnak, de azért csak megszületett a cikk. nagyon impozáns az a hely, és persze a társaság is az volt. Szirtes tanár úr, Kocsák Tibor meg a színészek... mondjuk nem vágom, Jáksó Laci mit kolbászolt ott, de mindegy :D

nagy a hajtás a héten a Mekiben. eleve csak egy szabadnapom van, ráadásul itt a hosszú hétvége, a boltok ma zárva, mindenki hozzánk nyomul kajálni. csak NE pánikoljunk! anyúúú XD

a minap elkeveredtem a Hollywood-i takonyra, és megint szöget ütött a fejembe, hogy valamilyen módon folytatni kéne azt a blogot. még ha más helyen és más címmel is... hmhm.

befejeztem az Életfogytig zsarut. baromi kár, hogy csak két évadig tartott. ez nagyjából LieToMe színtű elkeseredettséggel tölt el :( bár ezt legalább lezárták viszonylag rendesen. Charlie Crews rocks \m/ aszem orvoslom majd a dolgot egy kis Homelanddel 8)

márc. 15. pacsi a márciusi ifjaknak! 8)