Pocsék éjszakám volt. Elég szövevényeset rémálmodtam, aminek a végkifejletében néhány idegen, akik már előtte is az otthonom körül ólálkodtak, most visszatértek. Az egyik késsel fenyegetőzött, amit gyorsan kicsavartam a kezéből és megvágtam vele a mellkasát, aztán üvöltöttem vele, hogy takarodjon innen. Menekülőre fogta, ám sajnos megjelent a társa. Hiába csatlakozott hozzám édesapám is, ez a helyzet így már eléggé elharapózott. Felébredtem gyorsan és bár  nagyon megkönnyebbültem, hogy csak álmodtam, azért mégsem tudtam megnyugodni teljesen. Szóval amint kikeltem az ágyból, ellenőriztem a tőreimet és a kardjaimat. Meg fogom élezni őket.

Mondtam már, hogy Rick Grimes a kedvenc karakterem a Walking Deadből? Rá kell jönnöm lassan, hogy ez mennyire nem véletlen. Hiszem, hogy minden élet érték, és ha lehet, elkerülném a gyilkosságot, ám egy ilyen helyzetben, amikor valaki támad, amikor valaki fenyeget akár engem, akár másokat, én nem fogok várni, amíg valami visszafordíthatatlan történik, amit megakadályozhattam volna.

a magyar futballt ugyanolyan lenyűgözőnek találom,
mint a magyar filmgyártást...

A múlt szelleme

Megnéztem a Mamát. A Crimson Peak promózása kapcsán sokszor emlegették, hiszen ebben szintén együtt dolgozott Jessica Chastain és Guillermo del Toro. (továbbiakban spoiler alert) Részint talán ezért, részint viszont különben is párhuzamot vonnék szerintem a két film között. Nem csak a megjelenés, a hangulat, a szellemek gyönyörűen ijesztő ábrázolása miatt, hanem... az egész sztori miatt, ami alapvetően teljesen ugyanaz: adott két testvér, akik sok megrázkódtatáson estek át, és ott rekedtek egy kísértetházban, amely egyben az otthonukká lett. Aztán jön egy fordulópont, és vele együtt egy új élet és egy új szeretet a reménye. Az egyik testvér hajlik felé, vágyni kezd rá, míg a másik elutasítja. Addig csak egymásnak voltak, most változás következik és dönteniük kell. Végül az egyik a jövőbe halad, a másik ott marad a múltban. Elszakadnak egymástól.

Különbözik a kor, a cselekmény, a környezet, a testvérek viszonya és igazából a felsoroltakon kívül szinte minden, ám a mondanivaló ugyanaz. Ami pedig fő erénye mindkét filmnek, hogy nem ítél el senkit. Nem foglal állást. Megérti a múlt és a jövő boldogságát is. Megérti azt is, aki a régben maradt és megérti azt is, aki inkább már tovább menne. Nyilván ez utóbbi felé billen a mérleg nyelve. A haladás felé. Ám ha bármiért is megfeddik ez előbbit, az egyedül az, ha az illető magához láncolja a másikat. Azonban valljuk be, sokunk tenne így. Hiszen ezzel összeomlik a világa. Legalábbis ezt hiszi. Pedig akármilyen kemény, ezt meg kell tenni azért, akit szeretünk. El kell engedni. Ha akarata ellenére magunknál tartjuk, többé már úgysem lesz semmi olyan, mint régen.

Nyitottam nemrég egy Paul Bettany Facebook oldalt, mert a hivataloson kívül egyedül a Paul Bettany Italia az egyetlen, ami normális és aktív, dehát ott olaszul folyik minden. Szóval...

what a time to be alive

Kevin Smith és Paul Bettany a Walking Dead kibeszélő showjában...
#ihavenowords #ifuckinglovetheseguys


we were all Paul Bettany at this point. don't deny it!

we were all Kevin Smith at this point. don't deny it!

welcome Marty and Doc

 

ez így Crimson Peak után még brutálisabb

#wtfishappening #iloveit

Beware of Crimson Peak

Ma megnéztem moziban a Crimson Peaket. Másfél éve vártam ezt a filmet. Nem fogok spoilerezni, mert igazából ez nem is egy kiveséző poszt. Szóval véleményül annyit, hogy gyönyörű és megrázó. Pont olyan, amilyenre számítottam, ennek pedig mindig örülök. Viszont inkább a rám gyakorolt hatásáról beszélnék...

Rájöttem, hogy én mindig a jó filmek után veszem észre magam körül a világot. Kijövök a moziból, és az élmény, a hangulat mindennek tartalmat ad. Ha túlzóan érzékletesen akarnám kifejezni magam, azt mondanám, hogy ami addig szürke volt, egy ilyen film után színes lesz. Minden jelentéktelen jelentőssé válik. Fontos lesz nem csak az, ami körülvesz, hanem az, ahogy én viselem magam benne. Mintha addig nem tudtam volna igazán, hogy hol a helyem. Hogy hogyan látnak mások. Aztán kijövök egy filmről és nem pusztán van helyem a világban, hanem az enyém az egész és fel sem merül bennem, hogy mások nem úgy látnak engem, mint én magamat. Ettől pedig valóban olyan leszek, amilyen vagyok. Mert nincs bennem szorongás, elveszettség. Szilárd talajon érzem magam. Otthonosan mozgok a saját létezésemben. Nem tudom, szoktam-e magam annál kiegyensúlyozottabban és felhőtlenebbül érezni, mint egy-egy film után. Legyen az akár egy ilyen gothic romantic horror. Persze, nyilvánvalóan, ha nem Tom Hiddleston lett volna az egyik főszereplője, nem érezném most ennyire így magam, hiszen én mindig karaktereken keresztül élem át a filmeket. De ez már egy másik gondolatsor, amit talán már ki is fejtettem valamikor...

WALKERS! s6

Végre itt a The Walking Dead új évada. Már baromira zombihiányom volt. És zombihiány alatt természetesen en bloc a sorozat hiányát értem. A hangulatét, a cselekményét, a közegét és főleg a csapatét. Kínomban már a Fear The Walking Deadet néztem. De az egyelőre a nyomába se ér. Annyira furcsa visszaemlékezni, mennyire nehezen vettem rá magam anno a TWDre. Aztán ugye szerencsére Norman Reedus rábeszélt álmomban, hogy kezdjem már el. Most meg itt tartok, hogy akarom, akarom, akarom. Olyannyira, hogy szerintem az új évaddal párhuzamosan újra elkezdem az egészet elölről... Abból nagy baj nem lehet.

na hagyjuk már

Nagyon elegem van a magyar "kereskedőkből". Tisztelet a kivételnek, persze. Csak éppen mostmár szinte általános jelenség, hogy azt látom, egy-egy eladó, szolgáltató úgy bánik a tisztelt ügyféllel, mintha szívességet tenne neki, nem pedig belőle élne. Aztán meg mindenki sír, hogy a rohadt multik elveszik a munkát. Az más dolog, hogy azoknál a cégeknél ugyanúgy csomó olyan ember dolgozik, aki teljesen el van tájolva azt illetően, mit is jelent kereskedőnek lenni. Viszont egy szemét multinál legalább nem rakhatnál ki egy ilyet az ajtóra...

(már több ismerősöm Facebook falán láttam ezt a képet)

1. Miért kommunikál mindenki? *minden alkalommal tikkelni kezd a kifejezéstől*

2. Nem, nem a köszönés a kapcsolatfelvétel első lépése, hanem mindenek előtt a másik észrevétele, a szemkontaktus kezdeményezése, aztán esetleg egy mosoly, akár egy bólintás. Ezek szerintem ráadásul jóval fontosabbak. Ha persze a másik fél éppen bujkál valahol, akkor tényleg elkél egy jó hangos köszönés, de ez esetben inkább figyelemfelhívásként.

3. Majd tudod, mit alkalmazok! Be nem mennék olyan üzletbe, aminek ez van az ajtaján.

Mi van azzal, hogy "minden a vevőért"? Persze, nem szép dolog nem köszönni. És? Majd te fogsz engem megnevelni? Nem illemtanóráért megyek be egy boltba, hanem hogy vásároljak. Ha nem vehetem meg, amit akarok, anélkül, hogy az, akinél a pénzemet elkölteném, kioktatna, akkor inkább nem veszem meg. És akkor most ki jár rosszabbul?

Kérdezem és mondom mindezeket úgy, hogy engem személyesen nem értek még ilyen nevelési célzatú beszólások, csak tanúja voltam ezer és egy ilyennek, és elképedve figyeltem mindet.

Mivel tudom, hogy sokan szeretnek azzal jönni, hogy könnyen beszélsz, neked nem kell napi szinten elviselni a sok udvariatlan, hülye barmot, csöndben megjegyezném, hogy éveken át voltam kasszás a McDonald's-ban. Ha valahol, hát ott aztán megkapod a bunkók teljes palettáját. Hogy hogyan kezeltem? Kedves voltam. Mert ezt csak így lehet. Nekem az a munkám, hogy kiszolgáljam a vásárlót. "A vevőnek mindig igaza van." Ha elfogadod ezt (nyilván a józan ész határain belül), valamint azt, hogy sokkal jobban jársz te is és mindenki, ha megőrzöd a nyugalmad és kedves vagy, akkor jó kereskedő leszel. Ennyi.

Arról már nem is beszélek bővebben, hogy van képe ilyen sok üzletnek ilyen baromi kevés ideig nyitva lenni, és hogy mennyire eszméletlenül zavaróak azok a boltok, ahová betérsz egyetlen vevőként és az eladó követ téged, figyelve, nem lopsz-e valamit. Ez nem csak az alkalmazottak sara, mert tudom, hogy kiadják nekik, de lehetne ezt emberibben. Na meg még ezer és egy dolog.

K. Magyar "Kereskedők"! 

Baromira elfelejtettétek, hogy ti vagytok a vásárlóért és nem fordítva.
Nem akartok halálpálcát eladni. Hazamentek és átgondoljátok az életeteket. 

Puszi, Remus

Paul Bettany rendezői debütálása, a Shelter nekem már trailer alapján nagyon erősnek tűnik. Paul Isten azt nyilatkozta, hogy mindenképpen olyan filmet akart csinálni, ahol teret adhat a színészeknek. Ahol rajtuk van a hangsúly, az ő alakításukon. Márpedig én amennyire imádom a látványos mozikat, olyannyira lenyűgöznek az ilyen kevés szereplős kamaradarabok is. Sok hasonló műfajúra persze azt mondom, hogy inkább színházban kéne játszani és nem annyira való vászonra, képernyőre. Azonban akadnak olyanok, amikkel kapcsolatban egyáltalán nem jut ilyesmi eszembe, mert egy részt túl magával ragadó az, amit a színészek hoznak, semmint hogy ez felmerüljön bennem; másrészt olyan jól használják a filmes eszközöket hangulatteremtésre, hogy kár lett volna ezt az adut nem kijátszani. Nekem így bemutató alapján ebben a moziban mindkét lehetőség ott van.

FunFact: a trailerben a fényképen szereplő kis srác szerintem Stellan Bettany, Jennifer Connelly és Paul Bettany első közös gyermeke. Ugyan ezt -érdekes mód- sehol nem találom a feltüntetve, dehát akkor is ő az.

A FunFact FunFactje: Stellan Bettany Stellan Skarsgård után kapta a nevét.

(on why Loki was cut from the Avengers: Age of Ultron) “I was part of the dream sequence for the character of Thor. I shot for a day and enjoyed it very much. Then I received a phone call from Kevin Feige (..) and I’m just gonna tell the truth cause it’s the cleanest way of doing it…” (x)

 

Végre ez is kiderült. Mármint persze, van, aki azt mondja, hogy ez kamu magyarázat (nem annyira Hiddles, mint inkább Feigeék részéről), de számomra kielégítő és hihető. Hasonlóra gondoltam, mikor megtudtam, hogy mégse lesz Loki a filmben. Teljesen jogos, hogy kihagyták belőle, ha egyszer az embereket csak megkavarta volna. Nyilván nekiállhatnánk morogni, hogy "csak mert a sok hülye nem értette...", dehát gáz, ha egy közönségfilmet (vagy bármilyen filmet) nem ért a közönség. Nem hiába vannak test screeningek, na. Ettől függetlenül azt viszont változatlanul nem értem, miért nem lehetett hozzácsapni legalább a törölt jelenetekhez. Na mindegy.

Az Akinator kikészít. Néha ráakadok és mindig ledöbbent. Oké, most párszor megvertem, de különben... how? Olyan 15 kérdésből általában simán kitalál bárkit. Mondtam már, hogy imádom a gépeket?

#london #autumn #truelove

Baromi fura visszaolvasni a 2011-es meg a 2012-es bejegyzéseimet. Olyan távolinak tűnik nekem az az ember, aki ezeket írta. Pedig itt még el is magyarázom. Igazából érteni értem, csak már átérezni nem érzem. Egyre inkább nem. Mintha kirándulást tettem volna egy másik világba, ahol elég hosszan ott maradtam. Kellemes volt, de igazán jól esett hazaérni. Sok mindent megismertem és olyan helyeken jártam, ahol különben nem fordultam volna meg. Szóval bánni nem bánom, csak ma már egészen másképp állok mindehhez. Azt hiszem, jobban elmerültem benne, mint kellett volna. Dehát ez nem meglepő tőlem, azt hiszem. Na mindegy, túl vagyunk rajta. Hála égnek. De komolyan. Jó, ez most így nagyon becsmérlően hangzik, pedig nem annak szánom. Csak szimplán örülök, hogy visszatértem önmagamhoz és mindazokhoz a dolgokhoz, témákhoz, stílushoz, emberekhez, akik tényleg az én közegem...

Na jó, azt hittem, lehet ezen konkrétumok nélkül filózni, de így nagyon elvont az egész, szóval: ma már nem érzem át ezt az egész Fluor korszakomat. Nagyon nem. De nem akarok találgatni, jobb lett volna-e, ha megállok annál, hogy hallgatom a zenéjét, védelmére kelek azokkal szemben, akik leszólják, meg ha mondjuk viszonylag nyomon követem a pályafutását. Nem tudhatom, jobb lett volna-e. Hiszem, hogy minden úgy volt rendben, ahogy volt. Kiszakadtam a saját teremből, hogy aztán visszatérve jobban rátaláljak, mint valaha. Tökre elvoltam én a magyar rap berkek megismerésével, meg egyáltalán a mai magyar zenei élet ezen irányvonalának és alakjainak napi szintű figyelésével, csak hát... WHAT? Hogy tölthettem ezzel ennyi időt és gondolatot? Mi volt ez az egész? Azt hiszem, tudom: megtetszett egy személyiség, de úgy láttam, bántják, ezért eltúloztam a vele való törődést és egyszerűen hagytam magam elsodródni. Felvettem egy szerepet. Tudjuk, hogy szeretek szerepeket felvenni és hogy bele tudok ragadni. Szerintem ez lehetett.

De a lényeg, hogy visszataláltam. Most már ismét azokat a dolgokat követem nyomon napi szinten és töltik ki a gondolataimat, amik igazán közel állnak hozzám. Amik nem csak kitérők. Amik mindig is én voltam és amik tényleg én vagyok, egészében. Hogy mik ezek? Csak körbe kell nézni a blogomon, a mostani bejegyzéseken és ott a válasz...

Rémusz nap alkalmából kipróbálták, mi lenne, ha Oreot adnának a vámpírnak. meg Szerencsi Retrót. meg brendnyú alkatrészeket a bringájára. meg az őt megillető nyakláncot

Adam's necklace from Only Lovers Left Alive

 

 

Ez nem én voltam. Esküszöm! El sem mentem aznap este itthonról.

Jó, lehettem volna én, de... komolyan nem én voltam! (x)

Paul Bettany, everyone

#you sir #i'm out

az 5. évadnál járok

#ilovethesepeople #theyaremyspiritanimals #thisismyfacebookcovernow

bromance at its finest

imádom ezt a két tagot

#dorks

ősz Woodstockban

Valamiért nagyon szeretem ezt a képet. Néhány éven át minden ősszel ezt tettem ki háttérképnek a gépemre. Valami wallpapers oldalon találtam. Eddig nem is tudtam, hogy Woodstockban készült. Google Images a barátom.

Tom Hiddleston as Jonathan Pine in The Night Manager

#thisdoesthingswithme

ja, hogy én emiatt kattantam rá az Can't feel my facere... ok. stimt

ó te jó ég

A Toronto International Film Festival után most jön a San Sebastian International Film Festival...

... mind meghalunk

Baromi érdekes, ahogy a refrénnél egyáltalán nem azt kapjuk, amit várunk. Úgy értem, van egy íve a számnak, mint mindegyiknek, és ahogy kell, kiélezi valamire, feszíti a húrt, felkészít a refrénre, aztán  ahelyett, hogy robbanna, hirtelen elengedi és átvált lazába. Ez lehetne rossz is, de ez esetben sokkal inkább izgalmas. Tetszik.

i just leave it here

Paul Bettany at Asian Pop Comic Con 2015

"Az emberek nem olvasnak.

Ha olvasnak, nem értik.

Ha értik, félreértik."

- Szabó Tünde Katalin anya

Paul Bettany javaslata Jason Stathamnak

#BUUURN  #dekülönbensemmigázjasonstathammel #nemaszínésziképességeiértszeretjükna 

Paul Bettany esete Guy Ritchie úszómedencéjével.....

#jéééézusom #hogytörténnekvelemindigilyenek? #iloveyousir

you sir

Tom Hiddleston | TIFF 2015

hello

blog: baromi régen jártál itt

én:

blog: és? már megint mit találtál ki? mit akarsz velem kezdeni?

én: 

blog: *várakozik*

én: azt hiszem, elárasztalak mindazzal, ami nagyon lelkesít és foglalkoztat bár, de amit Tumblren nem tudok megfelelő formában közölni, vagy épp nem elég az ottani reblog; meg amivel Facebookon nem raknám tele mások falát. ott különben sem szeretek terjengeni, meg túlontúl random betenni képeket, videókat, gondolatokat, akármit

blog: de belém meg tehetsz, mi?

én: 

blog: szóval igazából nekem fognak jutni a válogatás nélküli baromságaid...

én:  

blog: ...

blog: i'm in