2010. január 7.
2010. január 6.
Maga, doki, maga...
Megnéztem az előbb a Csak egy kis pánikot, mert már rég láttam, és mindig kikészülök, mennyire zseniális. A szövegek, a mozzanatok, a gesztusok. És rájöttem, hogy úgy vagyok a gengszterfilmekkel mint a jazzel, ami végülis különben két közeli műfaj... Nade szóval ugyanúgy vagyok velük, mert pl. ha rákérdeznek a zenei ízlésemre, valahogy a jazz jut eszembe, pedig sokkal több nem-jazz nótát hallgatok, mint jazzt. De ha jazz, akkor az általában tetszik. Ugyanígy, ha gengszterfilm, akkor általában tetszik. Talán egyik jazz szám sem a kedvenc dalom és egyik gengszterfilm sem a kedvenc filmem, mégis valami egészen különleges helyet foglalnak el a szívemben az életérzés, a stílus miatt. Na ezt analizáljátok!
Paul Vitti: You know me? / Ismer engem?
Dr. Ben Sobel: Yes. / Igen.
Paul Vitti: No you don't. / Nem, nem ismer.
Dr. Ben Sobel: Okay. / Oké.
Paul Vitti: You see my picture in the paper? / Látta a képem az újságban?
Dr. Ben Sobel: Yes. / Igen.
Paul Vitti: No you didn't. / Nem, nem látta.
és egy kis bakiparádé
2010. január 5.
Szájszexualitás
Vannak ilyen emberek. Ez az Anna Camp (from True Blood) is ilyen, hogy még ha csak simán beszél is, úgy mozgatja a száját, mintha egy pornófilmben lenne. Jó, tudom, ez ebben a szerepében nagyrészt direkt, de... értitek, na.
2010. január 4.
2010. január 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)