ABBA' biztos lehetsz

Az ABBA sokáig viszonylag közömbös volt számomra. Inkább csak úgy elvoltam a dalaikkal, de ennyi. Már ha tudtam, hogy a dal az övék. Pedig nem igazán összetéveszthetőek. Valahogy úgy volt ez nekem, mint Madonnával: időről időre feltűnt, hogy ez is az Ő száma, meg az is. Na mondom, tyűha.

Az ABBÁnál ezt az áttörést a Mamma Mia! musical film hozta. Amilyen zseniálisan ott csokorba fűzték a dalokat, csak ámultam, hogy ja tényleg ez is, meg ez is az Ő nótájuk, és hú de jók. Nem állítom, hogy az én stílusom. Nem mintha a szó szoros értelmében létezne ilyen, lévén, mindenevő vagyok. Ettől függetlenül állnak hozzám jóval közelebb irányzatok, mint mások, de mindenben rálelek jókra. Az ABBA is ilyen.
Amennyire tinglitanglinak tűnik, annyira profi és lenyűgöző. Az egy dolog, hogy nehezen énekelhető dalokról van szó, zseniális szöveggel, ám a hangszerelés és egész körítés megér egy misét. Döbbenetes, hogy minden egyes szám azonnal robbant, szinte a kezdő taktusoknál, és azt hinné az ember fia, hogy nem szabadna ezt lelőni már az elején, pedig dehogynem, ha egyszer van még a tarsolyban! A robbanást még nagyobb követi. A lendületet még nagyobb lendület. Hihhhetetlenül meg van csinálva, ahogyan elég rondán szokás ezt mondani. Élettel teli, áradó, átható...