a 2011es szitu

2011. életem első valódi melóhelye. 2010 végén kaptam meg az állást. nehezen szoktam hozzá, az elején nagyon kivoltam tőle. de mára minden sokkal könnyebb. ráadásul csomó mindenkivel összehaverkodtam, és alapvetően jól érzem magam a benti közösségben, ami különben -mint utólag rájöttem- tök fontos

2011. something wicked this way ends. lement a mozikban a leguccsó Harry Potter film, és ezzel hivatalosan véget ért egy korszak. mindenki sírdogált, mindenki odavolt, hogy ó, hát itt a vég. nos... az a helyzet, hogy nekem a Varázsvilág annyira az életem része -akár csak az RJL által is-, hogy valahogy nem érzem, hogy vége volna bárminek. lehet, nem pörög le több filmkocka, nem nyálazunk át több oldalt, de mi folytatjuk a történetet. so something wicked never ends.

2011. OvO. felfedeztem magamnak az owlingot, örök hála érte Fluor Tominak. owling, tudjátok, a baglyozás. amikor bagoly módjára felgubbasztasz valahová, huhogsz, meg minden, és lefotóztatod magad. néha megyünk haverokkal plowlingolni, olyankor Ők általában plankingolnak, én meg owlingozok. na elég az hozzá, hogy uhú

2011. a tervek sorsa legtöbbször csak kudarc és csúf csőd... de tanulság! - dalolják vala az Elisabeth musicalben. gyakran eszembe jut ez az idézet. idén is sokszor eszembe jutott több dologgal kapcsolatban is. hiába vágtam neki némely utaknak, megrekedtem bennük. de feladni úgysem fogom. nem szokásom. csak rápihenek az újabb menetre. persze, olyan terv is akadt, amivel kapcsolatban rájöttem: van, amit kár erőltetni. inkább csak rossz sül ki belőle. vannak dolgok, amiket hagyni kell megtörténni, de nem érdemes beléjük gebedve akarni őket. sokkal gyakrabban célravezető, ha lazán állunk mindenhez

2011. na mizu? megismertem Fluor Tomit. egy új színt. újat, de nagyon ismerőset. pontosan tudom, hogy sokan kivannak attól, mennyire komálom Őt. vagyis eleve Tőle magától ki van készülve az emberek nagy része. az meg, hogy nekem bármi közöm van hozzá, sőt, hogy ennyire bírom, az kicsapja a biztosítékot szinte mindenkinél. vagy csak egyszerűen nem értik, vagy tök kiakadnak, hogy valaki nincs benne ebben a szép-nagy-közös utálatban. hát "sorry, hogy nem állok be bánakodni, és a gyűlölet se mozdít, színes vagyok, mint a posztit a falon. ha van sok söröm, Neked adok" nekem Fluor Tomi nem szimplán egy partyszemcsis hülyegyerek, nem egy el-gagyi-electrosodott ex-undergroundos, és főleg nem egy Mizutól-feltört-nulla. nem. Fluor Tomi egy végtelenül nyitott, jófej srác, akitől baromira tanulhatna mindenki az élet szeretetéről és a világhoz való hozzáállásról. egy srác, aki megcsinálta a maga szerencséjét, mert képes volt rá és aki ezután sem ül a babérjain, hanem pörög és nyomatja tovább. él a lehetőségekkel, megragadja az alkalmakat, mindeközben pedig igyekszik megmaradni annak a hétköznapi, vidám kölyöknek, akivé fiatal felnőttkorára vált. úgy tűnik, nem esik nehezére. pedig úton-útfélen leszólják, leköpik, csak azért,  mer' őazakisköcsögflórtomi, és kivannak, mekkora arca van már, hogy mindig testőrrel jár mindenhova. nos pont ezek miatt a gyökerek miatt van rászorulva. mégse akad fenn ezeken a f*szságokon, hanem a klassz élményekből merít, a szeretetből, amit szintén jócskán kap, hála az égnek. és csinálja, amit szeret, és nem érdekli, ki hogyan anyázik amiatt, hogy eladta magát a médiának, meg minden ilyen baromság. pont hogy nem adta el magát senkinek, sem egy stílusnak, sem egy közegnek, sem bármilyen igénynek. saját magának akar megfelelni. most komolyan: hányan vagyunk ilyenek? hányan vagyunk, akik tennénk egy ekkora külső nyomásra? nem mintha akár csak elképzelni is tudnánk, milyen lehet több ezer, vagy több százezer ember indulata, aminek mi derűs mosollyal állnánk ellent. hányan tudnánk legtöbbször csak jót derülni az egészen, és örülni, hogy legalább nem én vagyok ők? Ő tud. nekem ez Fluor Tomi. zeneileg egy új kedvenc a duma terén a Rapülők, az Animal Cannibals és Sub Bass Monster mellett, valamint egy új példakép emberségből, hozzáállásból és életszemléletből Charlie Chaplin, Hajós András, Oscar Wilde vagy Szirtes Tamás mellett... lehet, sokan most stroke-ot kaptatok, hogyan lehet ezeket az embereket egy kalap alá venni, akár csak egy napon emlegetni. lehet. teljesen simán lehet. csak "szakadjatok ki a megszokottból, nem gáz sokoldalúnak, nyitottnak lenni! a korlátoltság szar, az utálat megkeseredetté tesz. szeretni jobb!" - Fluor Tomi

csőcső 2011! mi a pálya 2012?