ahogy a minap visszanéztem a 2012-t [amivel kapcsolatban sokat fogok SPOILERezni ebben a postban], rá kellett jönnöm, hogy mennyi hasonlóság van Jackson Curtis [played by John Cusack] és köztem. mindig is vallottam magamról, hogy én az a filmekből jól ismert tipikus csóró művészlélek karakter vagyok, aki mindig éppen A Könyvét írja, miközben alig tudja fizetni a számláit. na Curtis alapból ilyen, limuzinsofőrködik éhbérért, hogy mellette legyen ideje írni. a felesége elvált Tőle, a családja lemondott róla, mert mindig a saját világába volt fordulva, és kevesebb időt töltött a valóságban, mint kellett volna. vagy mint elvárták Tőle. de aztán eljön az a nap, amikor a sok okos, éretten gondolkodó, a realitásban élő ember elvakultan folytatná átlagos hétköznapjait, míg Curtis észreveszi a jeleket, összerakja az eseményeket, és -nem nagy túlzással élve- megmenti a világot. elsőként persze a családját menti meg, és leszarva, hányan és hányszor mondják mindeközben őrültnek, és hogy a hülye ex-neje hányszor próbál meg még mindig úgy tenni, mintha Ő volna az okosabb, a felelősségteljesebb és mintha neki volna igaza, Jackson az, aki a legnehezebb időkben, a legrázósabb helyzetekben a leginkább magánál van, és a legjobban feltalálja magát
hogy ezzel azt akarom-e mondani, hogy ha eljön az idő, majd én mentem meg a világot? lehet. ki tudja?
félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy nem jó, ha ennyire a saját világomban élek. nem kéne emiatt elhanyagolni se a családomat, se a barátaimat. sajnos sokszor megesik. de szeretném, ha tudnátok, hogy fontosak vagytok és szeretlek Titeket. persze, mondani könnyű. de ha eljön az idő... ami persze ne jöjjön el soha!... én ott leszek és megvédelek Titeket, és számíthattok rám. elmegyek értetek, és elviszlek Titeket oda, ahol biztonságban lesztek, még ha közben el is küldötök a francba és kikaparjátok a szemem. hm... furcsa... ez elég ismerősen hangzik. úgy tűnik, nem is kell ehhez világvége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése