nekem lőtték Londonban

Azta

Van az IMDbnek ez a STARmeterje, ami csak pro szolgáltatásként működik teljes körűen, de azért így is látni, kik a top hírességek. Az alapján áll össze a lista, kire keresnek rá legtöbben, kinek az oldala a legnézettebb. Robert Downey Jr. általában ott rúlzik a top 10ben, csomószor első helyen. Ami viszont most űberdurva: ma rálestem a listára, és megláttam, hogy Cristin Milioti az első, aki majd' 15 ezer helyet ugrott ezen a héten... True story.

Ruffalo marad

Amennyire ki voltam akadva anno, hogy Edward Nortont lekapcsolták Hulk szerepéről az Avengersben, most legalább annyira izgultam egy pletyka miatt, mely szerint le akarják váltani Mark Ruffalot az Avengers 2ben. Eszetlenül megszerettem a srácot, és utólag már tökre szégyellem magam, hogy alapból olyan elutasítóan álltam hozzá. Edward Norton egy csoda meg minden, és fiatal Bruce Bannerként el is tudom fogadni, de nekem már Ruffalo az igazi. Egyszerűen zseniális. Most pedig Kevin Feige, a Marvel Studios feje megnyugtatta a népet, hogy Ők is így vélekednek Markról, és nem hogy ki akarnák dobni, de erősen gondolkodnak egy önálló Hulk moziról Vele. I'm okay with this.

...and the science bros too

'cause love's such an old-fashioned word

Egyfolytában azt halljuk, hogy 'ez a mai világ' ilyen meg olyan rohadt és elvadult és embertelen. Ez pedig annyira furcsa a számomra. Ugyanúgy, ahogy az 'ezek a mai fiatalok' szöveg. Az a helyzet, hogy nem hiszek az ilyesmiben. Nem hiszek abban, hogy ez rosszabb világ volna, vagy hogy az emberek mások volnának, mint régen. Mondjuk eleve úgy gondolom, hogy aki bármi ilyesmit állít, az egyszerűen tudatlan, műveletlen. A tudatlansággal pedig szerintem különben semmi baj nincs, csak azzal, ha megrendíthetetlen, markáns vélemények és véleménynyilvánítások társulnak hozzá. Olyan állati keményen meg tudja mondani mindenki a frankót, de amint belekérdezel, ott állnak kukán. Komolyan elkorcsosult ez a világ az évtizedekkel ezelőttihez képest? Valóban, hiszen akkor még helyes kis haláltáborokba gyűjtötték azokat, akik valamiért nem tetszettek a többieknek, vagy éppen cuki módon biztosítottak nekik munkát rabszolgaként. Ja, hogy Te a még régebbi időkre gondoltál? Á, tényleg, akkor még voltak kellemes, közös délutáni programok az egész családnak: megnézni az akasztást, vagy leköpni egy kalodába zárt foglyot. Ó, azok a régi, szép idők...

De tudjátok mit? Tegyük fel, a világunk tényleg elfajult! Tegyük fel, hogy komolyan ártatlan és tiszta volt, és napjainkra lett velejéig romlott! Nos... erről miért beszélünk, és miért nem lépünk ellene? Miért van az, hogy pont azoktól hallom a legtöbbször ezeket a nyavalygó frázisokat, akik a kisujjukat sem mozdítják? Ismeretlenek, ismerősök, közéleti személyiségek. Bárki.
Persze, beszéljünk is róla, mert a szavak fontosak, beszélni fontos, de csak az után, hogy már segítettél a fiatal lánynak felcitálni a több kilónyi csomagját a lépcsőn; vagy elkaptad a grabancát annak az úttest felé szaladó kiskölyöknek, akit az édesanyja szem elől tévesztett; vagy megkérdezted a haverodat, Ő kér-e rágót; vagy magadtól mentél oda egy -a térképet nézve homlokát ráncoló- turistának útmutatást adni; vagy megölelted egy családtagodat csak úgy; vagy visszaintegettél egy Neked integető kisgyereknek; vagy könnyedén megtettél egy szívességet egy ismerősödnek; vagy mikor láttad, hogy egy részeg fazon elesik a vonatsínen, és senki a füle botját nem mozdítja a közelben állók közül, Te odasiettél felsegíteni és elhúzni onnan... ja, ez már nagyon saját sztori.

A lényeg, hogy baromira nem csak az a segítség, ha minden vagyonod egy segélyszervezetnek adod, és nem csak attól lesz jobb a világ, ha a szerveidet rákos gyerekeknek ajánlod. Ezek nemes és szép cselekedetek, de minden apró dolgokból épül fel. Minden. Még az anyagok is. Ez nem egy túl nagy megfejtés, mégis mintha igen kevesek értenék csak. Főleg azok közül, akik ezt a micsodarohadtegyvilágbanélünk dumát nyomatják. Tudjátok, Ők azok, akik szerint eljő a Paradicsom, ha nem nézünk többé pornót [vagy legalábbis jól titkoljuk], nem dohányzunk, nem nézünk talk showkat, nem házasodunk össze az azonos nemű szerelmünkkel,  nem iszunk kólát, és nem mondjuk, hogy "télleg" vagy "aszem".

Szerintem meg kurvára akkor fog eljönni a legnagyobb királyság, ha nem szóljuk folyton le egymást; ha tekintettel vagyunk a másikra; ha emberszámba vesszük Őt; ha tudjuk fogadni azt is. amit nem értünk; ha fölülemelkedünk önmagunkon; ha olyasmikhez ragaszkodunk, amik valóban fontosak; ha képesek vagyunk valódi keresztényekként, zsidókként, muszlimokként, pogányokként, akármikként viselkedni. Ha az egyetlen olyan dolgot tartjuk szem előtt, ami minden vallás, és az egész létezésünk alapja: a szeretet. Tudjátok, ami körülvesz. Legalábbis akkor, ha Te úgy akarod, vagy ha észreveszed, vagy ha gyakorlod. Szerintem érdemes.

imádom az ilyen riportereket XD

Iron Italian-ként megvolt a srác az Avengers stábbal?

Londoni otthonok

Imádom a helyeket. Ahogy mondom: a helyeket. Egy lakásbelsőt, egy szobasarkot, egy színházi páholyt, egy fa és egy pad kettősét a parkban, egy kávézó teraszát... bármilyen helyet, helyszínt. Határtalan örömömet lelem benne, hogy elképzeljem, hányan jártak már ott, kik voltak Ők, mit csináltak, és vajon hogyan nézett ki a környék egy évtizede, vagy akár több évszázada. Szeretek elmerülni ezekben  a gondolatokban, és a zsigereimben érezni a hely szellemét.

Az meg a másik fele, hogy oda meg vissza vagyok az interior-exterior cuccokért. Bútorok, tárgyak, design és mindezek együttes hatása, benyomása. Követek pár ilyen témájú blogot, de újra és újra rájövök, a legtökéletesebb szentély ehhez a kis őrületemhez nem más, mint a londoni ingatlan oldalak. Mondjuk mint a Foxtonsé vagy a Cuttonsé. Teljesen el tudok veszni bennük, és csak kattintok egyik hirdetésről a másikra, az alaprajzokat egyeztetve a fotókkal, aztán a lakok környékét is felfedezve.

Meglehet, mások ezt mazochizmusnak tartanák, tekintve angolmánságomat és ehhez csatolva a tényt, hogy nem lakom Angliában. De én valahogy másként működöm. Engem ez feltölt, felvillanyoz, lázba hoz, és egy percre sem jut eszembe, hogy inkább zokognom kéne, és üvölteni az ég felé,  az öklömet rázva, hogy "Istenem, miért nem lehetek ott? Miért?". Majd leszek. Addig meg mentálisan maszturbálok a fotókat nézegetve...

Spring Gardens, Westminster, SW1A

Elgin Avenue, Maida Vale, W9

Sekforde Street, Clerkenwell, EC1R

ez a nagy terv

mégpedig hogy a Hátjót filó bloggá alakítom. Facebookon és még sok ezer platformon osztom meg naponta az élményeimet, és ide sajnos már csak úgy jut belőlük, ha átmásolom, és ledarálom, mint az előző, ősrégi postokban. ennek meg nem tudom, mennyi az értelme. annak viszont jóval több volna, hogy kifejthessem gondolataimat, nézeteimet bármiről, akármiről. aztán Ti is megtehessétek ezt kommentben akár.

szóval ez a nagy terv. meglátjuk, mi lesz belőle és mikor...