you were made to be ruled

Megérkeztek az első, várva várt fotók arról, hogy fog festeni Hiddleslord Loki-ként a Thor2ben, mindez a Hot Toys jóvoltából az akciófigura kapcsán. Annyit fűznék csak hozzá a dologhoz, hogy... *FANBOY SCREAM*

ready for those flashing lights

Sokan mondják, hogy Ők azért nincsenek fenn Facebookon, mert nem akarják, hogy mások minden lépéséről tudjanak. Egy részről szerintem a Facebook egy eszköz. Arra használod, amire akarod. Egyetlen eszköz sem az Ördögtől való eredendően. A használón áll, mihez kezd vele. Más részről pedig azt hiszem, soha nem fogom megérteni, mi ez a fene nagy titkolnivalója mindenkinek. Ha valaki ártani akar Neked, úgyis megtudja, hol vagy, vagy mit csinálsz. Hogy hol tud megfogni. Érdemes ilyesmin parázni? Eleve, ha magadnál tartod a telefonod, már simán bemérhető vagy. Aki annyira hisz ezekben az összeesküvés elméletekben, az ne is használjon semmi olyan eszközt, ami hálózaton van. Annyi erővel percenként postolhat a falára valamit magáról. Mint én. Megörökítési mániám van. Ez van. Régen naplót vezettem, most lefotózom, hol vagyok, vagy leírom, mit tapasztalok, és megosztom. Így egyből értekezhetek róla az ismerőseimmel vagy bárkivel. Nekem ez tetszik, én ezt szeretem. Aki pedig kedvel engem, azt igenis érdekli, hogy éppen Coke Zerot iszom, vagy hogy a belvárosban kóricálok. Ami pedig a felvetett témámat illeti: nekem nem gond, ha erről nem csak a közvetlen ismerőseim tudnak. Úgy gondolom, hogy ha bármi olyat teszek, amit nem oszthatok meg, akkor azzal eleve gond van.

Sokan előszeretettel utálkoznak a paparazzokon. A lesifotósokon. Hogy hogyan képzelik, hogy így belemásznak másik magánéletébe. Szerintem ez sem ilyen egyszerű. Ha egy híresség sétál az utcán, és egy paparazzo lekapja, az tök rendben van. Persze, a megörökített illető munkája a színészet, az előadó művészet etc., de mint minden melóval, ezzel is járnak más dolgok. Jót és rosszat egyaránt viselj!* Ő ezt a hírnévvel vállalta. Ennyi. Szerintem amíg egy paparazzo nem fotóz be az ablakán, és követi az otthonáig, addig nyugodtan dokumentáljon. Mert ez az. Megmutatja a hírességeket a mindennapjaikban. Szeretem ezeket a képeket, az élethelyzeteket, és hogy láthatom a színészek hétköznapi stílusát, öltözetét, habitusát. Érdekes és klassz. Csakhogy én ezt vállalom. Vállalom, hogy én ezt bírom. A legtöbbek meg, akik köpködnek a lesifotósokra, ugyanúgy megnézik azt a képet, és leszűrnek belőle dolgokat, amiket egyébként baromira nem tehetnének meg, ha nem örökíti meg a paparazzo.

Az összegzésem annyi volna tehát, hogy bár természetesen egyáltalán nem kell magadról közzé tenned semmit, ha nincs kedved, de élj úgy, hogy ne legyen mit szégyellned, akármilyen meredek is, amit művelsz. Olyanokat tegyél csak meg, amiket vállalsz is! A sztárok meg végképp ne sírjanak, mert a nyilvános helyen lencsevégre kapják Őket! Ez a szakmátok szerződésének apróbetűs része. 

Illusztrációként pedig álljon itt egy tegnapi kép Hiddleslordról, ami igazából a gondolatmenetem elindítója volt. Londonban készült. Kivételesen nem vigyorog rajta, bár Ő mondjuk mindig eltársalog még a paparazzokkal is.  Ez esetben -bár nem tudhatom, de- szerintem szimplán csak próbálta felmérni, Őt fotózzák-e, vagy simán csak el volt merengve épp, azért ez a szigorú ábrázat. De Ő azon példák egyike, aki készséges és udvarias ebben is, és nem áll neki hadjáratot indítani olyanok ellen, akik csak korrektül űzik a saját hivatásukat. Minek? Hadd fotózzanak! Van mit...

* idézte William az édesapját Lovagregényben