2008. augusztus 31.

Mán megin a kerál

Megint megnéztem az István, a király-t. Tehát ez így összesen 2 felvétel megtekintés és egy élő. Így harmadszori nézésre végre letisztult a kép. Sajnos a már említett szörnyű 20-ai felvételnek köszönhetően eddig nem volt egész a darab számomra. Mivel azonban most már nem kellett bosszankodnom a hülyeségek miatt, mert már fel voltam készülve rájuk, végre figyelhettem rendesen magára az előadásra és annak szereplőire.
Már első megtekintéskor is volt véleményem. Van, akiről azóta se változott, van, akiről némelyest. A táltosasszony rendben van, Gizella szintén, a három abcúgos is nagyjából... na de inkább azokat emelem ki, akikkel hadilábon álltam, vagy éppen ellenkezőleg...
Réka (Herczeg Flóra). Nagyon szép hangja van, kitűnőek a magyaros hajlításai, de ez a porcelánbaba külső engem zavar. Igen, nem tehet róla, hogy ilyen alkat, ám ez az egész megjelenés, és gondolok itt a mimikára, mozdulatokra, mind élettelenné teszik. Alapból térdeplő szobor benyomását kelti, főként a folyton réveteg, ártatlanságtól csillogó tekintettel, viszont pont ettől nem bír olyan emberi lenni. Olyan érthetetlen, olyan pusztán létező.
Sarolt (Edér Enikő). Zseniálisan eltalált. Rekedt hangú, kőkemény, rideg. Az az igazi jégkirálynő típus. Csak ránézel az arcára, és azt mondod: jajj, ne bántson, úrnőm!
Koppány (Vadkerti Imre). Az első pillanattól megzavart a hangja. Van benne egy különös tónus, vagy bentrekedtség, nem is tudom. Mintha nem engedné ki rendesen. Mintha csőbe éneklne. Pedig sehol hamis hang, vagy gyengeség, és mégis furcsa. A felvételben pedig maga az ember is elég kifejezéstelen. Valószínűleg zavarban volt, vagy nem volt formában. Minden esetre a felvétel alapján én nem hittem el neki, hogy szabad Magyarországot akar, hogy vívódik, hogy elbódul az asszonyoktól etc. Egy elveszett valakinek tűnt, akin látszik, hogy erős, de közben fogalma sincs semmiről. Aztán élőben látva már más volt. Feloldódott. Kezdtem hinni neki, és szépen egyensúlyba is kerültem Vele. A fizimiskájával soha nem volt baj, az igazán Koppányos. De ahogy érik, egyre inkább az erőt is bele tudja vinni, az igazi lelket. Csak így tovább!
István (Feke Pál). Hát, Ő a király. Úgy minden értelemben. Feke Pálnak a Társulat válogatásai alatt is tetszett már a hangja, a kiállása, a stílusa. Magával ragadó volt, lendületes, igazi előadóművész. Ő már régen a világot jelentő deszkákon lépked, csak eddig nem tudtak róla ennyien. Bevallom, én is elsiklottam eddig a neve felett. Eddig. Ami pedig nagy érdem, hogy nem csak a művészete szimpatikus, hanem az egész lénye. Az a fajta férfitípus, amiből egyre kevesebb van: kellemes, barátságos, tele lélekkel, mégis nemesi, jó kiállású, erőteljes. Nagyon kell ez a példa.
Más: a darab tele van olyan kifejezésekkel, mondatokkal, gondoaltokkal, amiket jó volna sokaknak az eszébe vésni. Örök értékekkel, amik nem kéne hogy a régi korok emlékeibe vesszenek. Gondolok itt a tisztességre, arra, mit kíván meg az ember becsülete, az Istenhez való viszonyulásra, az egymáshoz való viszonyulásra, a békére, az összetartásra... Olyasmikre, amikre a legtöbben legyintenek, hogy "ó, ugyan, csupa sablonszöveg". Arra senki nem gondol, hogy nem hiába emlegetik ennyiszer ezeket? Azok, akik legyintenek, mindet alkalmazzák, ezeket követve élnek?... Ha nem, akkor mire fel az érdektelenség és lesajnálás?
Nem csak a művészet élvezete miatt ajánlom ezt a darabot mindenkinek, de elgondolkodás és magunkba merülés végett is. Felfedezhetjük általa olykor szunnyadó nemzeti öntudatunkat. Hiszen minden dalban Magyarország szól hozzánk. A hazánk, ami bárhova vágyunk, akkor is az otthonunk marad, mert az ereinkben csörgedezik.
A múltunk és a jelenünk tükröződik a musicalben. Az a nép, amelyik jó, de valahogy mindig rosszat tesz. Az a nép, amelyik mindig valahogyan több részre szakad, pedig csak egy akar lenni. Az a nép, aminek csodás múltja és jelene van, de nem becsüli eléggé. Az a nép, amelynek fogalma sincs, hogyan tovább. Az a nép, amelyen már sokszor áttapostak, mégis él és lélegzik. Az a nép, amelynek nagyon nem kéne ilyen ostobának lennie. Az a nép, amelynek keresztényei sokszor keresztényietlenebbül viselkednek, mint a nem keresztényei. Az a nép, amelynek szüksége van az István, a király-ra... is.

2008. augusztus 29.

István, a kerál

A minap a Deák tér felé sétáltam, és megláttam, hogy a Szen István Bazilika előtt díszletet építgetnek. Kiderült, hogy lesz ott István, a király. És állítólag ingyenes. Persze, nem eszik ilyen forrón a kását (nem, nem a Tamást. Bár azt se): csak V. kerületieknek küldtek ki jegyeket postán, szóval ügyeskedni kellett. Mert nem ám, hogy akinek sok a fölös jegye, az esetleg odaadja a láthatóan jegyre várakozóknak. Ó, dehogy! Csak néhányak voltak ennyire normálisak, én pedig ki is fogtam az egyiküket, de annyira, hogy ülőhely jegyet szereztem. És így megnézhettem a darabot.
A felvétel, amit 20-án leadtak le, az egyszerűen csapnivaló volt, főleg vágási és operatőri szempontból. Itt ettől nem kellett annyira szenvedni, bár a kivetítésben megmutatkozott sajna. Az élmény azonban így is élmény. Baromi hangulatos volt.
És újfent arra jutottam magamban, hogy el kéne kis hazánknak egy király ismét. Nem hülyeség az. Főleg, ha ilyen szépen szól tőle a Himnusz a végén egy térnyi ember szájából.

2008. augusztus 27.

The OC

A Narancsvidék főcímei az elsőtől a befejező negyedik évadig.
Californiaaa! Here we cooome!



Hogy ezt most miért? Mert végignéztem.

2008. augusztus 25.

Joker vs Joker

Amióta csak felröppent a hír, hogy Joker ismét megjelenik a filmvásznon, azóta az is közszájon forog, vajon kell-e összehasonlítgatni Jack Nicholson és Heath Ledger alakítását, vagy esetleg egyáltalán nem is érdemes? A válasz egyszerű: baromira nem érdemes. És igazából hatalmas hülyeség is volna. És szerencsére ezzel a nagy többség egyet is ért.
Az imént halásztam elő, és néztem meg újra a Burton-féle művet. Igazából még maga a film sem vethető össze Nolan alkotásával. A story is teljesen más, a lényeg is teljesen más, a karakterek jellemei is teljesen mások... Minden. Csak az alapkoncepció a közös. És talán pont ez a jó benne, hogy elénk tárul két ilyen zseni, hogyan is látja Batmant és világát. Burtoné groteszk, különös, kissé mesés, Nolané groteszk, különös, nyomasztó és valóságosabb, ennél fogva pedig talán lélekbehatóbb is.

2008. augusztus 17.

Mert ezzel a dallal álmodtam

És az álmomban egy oszlop mögé bújva hallgattam enyhén sokkos állapotban, a bátyám meg gyorsan kikapcsolta, mikor látta, hogy mennyire kikakadok tőle. Én viszont kértem, hogy nyomja vissza, mert hihetetlenül szeretem.

2008. augusztus 15.

Csak a néniket ne!

Az idős nénik az őrületbe kergetnek. A legtöbbjük. A városiak főleg.
Minek lökdösődnek? Hova sietnek? Miért harsányak? Miért hágják át az összes létező emberségi szabályt? Miért üvöltenek oda a rendőröknek, hogy ne ácsorogjanak a téren a tüntetni készülők mellett, hanem inkább menjenek pihenni? Hogy gondolják, hogy arcátlanul megbámulnak valakit bármiféle gátlás nélkül?...
Mi van velük??? Mi történik???

2008. augusztus 12.

Let's put a smile on that face

Megvolt. Kipipálva. És szépen korona rá meg csillag fölé. Tudjátok, mint az általánosban az ötös osztályzatnál. Vagy csak nálunk cikornyázták így? Na mindegy. Szóval...
Nagyon jó a film. Baromira nem érezni két és fél órának, mert végig azt mondogatod: még! Még! Okés, töredelmesen bevallom, én magam részéről főleg egyetlen ember (?) felbukkanásaiért imádkoztam végig, és szomjaztam rá egyre inkább. Na vajon ki lehet az? Bizony, Joker úr. Nélküle is remek, persze. Izgalmas, látványos, de a katarzis élményt nekem Ő biztosította, és ahogy nyálazom az oldalakat, nem vagyok ezzel egyedül.
Irány tehát a mozi a lelkeseknek! A mosolyt garantálom...
HA-HA-HA-HA!

2008. augusztus 8.

Bimm-bamm!

Békésen felszállok a piros metróra, amikoris a megszokott jelzés és a kellemes női géphang helyett egy vidám férfihang csendül a bemondóban: "Bimm-bamm! Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!" És ezt ugyanígy minden állomásnál. Mondanom sem kell, nagy mosolyt csalt az utazóközönség ábrázatára.

2008. augusztus 7.

Why so serious?


Nyamvadt kis filmbuzisok jól ráhergeltek az új Batmanre. Vártam én azt, vártam, főleg Mr Ledger érdekelt, de ennyire magamtól tuti nem csigázódom fel. De Ők csak nyomták a plakátokat, trailereket, most meg...

"Az év legjobban várt filmje, ami a hatalmas várakozás által sugallt szintet is túlszárnyaló élmény." ::.. cikk
És ne akarjak rohanni a moziba be, mi?...

Alright

Most lesz koncertjük a Szigeten. Majd valaha talán én is eljutok egyre. Muszáj. Nem hagynám ki Jason Kay mozgását...


...a hülye sapkáit...
...és persze elsősorban (elsősorból) a lenyűgöző zenét.



Erre meg most bukkantam. Hát alap.

2008. augusztus 6.

It's showtime!

Ímhol egy új blog. Egy mezei blog mindenféléről: mindennapi témákról, nem mindennapi témákról, populáris anyámkínjákról, nagyon nem populáris anyámkínjákról... Ez van, srácok!