2009. március 31.

Rómaiak! Jönnek a rómaiak!

Levettem a polcról most reggel az Asterix és Obelixet, és jól megnéztem megfázottságomban. Bár láttam már egy néhányszor, de az nem tegnap volt. Jól esett felfrissíteni az élményt.

Különben meg
Obelus, azt a leborult szivarvégit, azonnal változz vissza Obelixszé!

2009. március 30.

Give me that horizon

Oscar-mezőny lesőben vol. 3.

Jelentem, immáron a Milk is kipipálva. Sean Penn Oscarja teljesen jogos. Olyan meleg, hogyha ráköpsz a hasára, sistereg. Meg hát még mindig remekül tudja buzdítani az emelvényről a jónépet (lásd: A király összes embere). A film maga egy eléggé jól megcsinált darab, az ember fia olykor nem is tudja eldönteni, korabeli felvétel-e az, amit lát, vagy sem. Félig dokumetum jelegű tehát, mármint érzésre. Mindez megbolondítva az életrajzi filmek elhagyhatatlan elemeivel. Érdemes megnézni, na. Csak ajánlatos betárazni papírzsepiből az érzékenyebbeknek.

2009. március 28.

S lőn sötétség

Na nem az a nyomasztó fajta sötétség, hanem a nyugtató meg szombolikus meg minden. A WWF hirdette meg ezt a kis akciót a Föld órája elnevezéssel, melynek keretében arra kérték a világ népét, hogy ma 20:30-kor mindenki oltsa le a villanyt. Oltogassatok Ti is!

Gáti György fotóz

Továbbiak: [origo]fotó

2009. március 27.

HP6 karakterposzterek

Ímhol néhány plakát a hatodik Harry Potter filmből, a Félvér Hercegből, amelynek bemutatója a nyamvadék kis Sötét Lovag átütő sikere miatt idén nyárra tolódott. Megesnek az ilyen dolgok.
Minden esetre Piton meg Dumbledore meg Draco RuLeZ!

2009. március 26.

South Parkra kattanva

Cartmanéket eddig mindig csak úgy vizslattam, hogy ha mentek a tvben éppen, akkor megnéztem őket, így pedig csak olykor láttam egy-egy részt a South Parkból. Mostanában viszont ráálltam, és minden éjjel igényem van rá, de sajna Comedy Centralom nincs, azon kívül meg a Coolon megy ritkásan, meg az MTVn éjjelente két rész, most is éppen. Csakhogy nekem ez is kevés. Lehet, meg kéne kérnem valakit, hogy töltse le nekem, vagy szimplán csak körbekérdezni, nincs-e meg valakinek az a párszáz évad. Jó, picivel kevesebb. De az mindegy. És tudom, hogy online elérhetőek a részek angolul, dehát én magyarul szeretném. That's all, folks! Jah, nem, ez nem az...

Jameson Empire-díj 2009

Lezárult a mozi témájú Jameson Empire Awards regisztrációhoz kötött netes szavazása, de a jelöltek persze változatlanul megtekinthetőek. A díjazásra március 28-án kerül sor. Addig is érdemes megnézegetni az 5 darab egy perces amatőr kis filmösszefoglaló kreálmányt, amik szintén versengenek egymással a kitüntetésért.

Egy Csapnivalóan jó kis film

...ezért szeretek bejárni vizuális nyelv órára néha napján.

2009. március 25.

Mamma Mia, here I go again...

Mer ma megint megnéztem. Már egy-két hete kedvem támadt hozzá, de most jutottam hozzá. Szégyen-nem szégyen, akárhányszor látom a filmet, mindig megkönnyezek egy-egy jelentetet illtve dalt, mindig mást, és mindig az örömtől teszem. Még ha kissé szomorkás is. Mert tudni, hogy úgyis jó lesz. Az egész film egy nagy energiabomba és életöröm.

2009. március 23.

Végezz Vele!

A filmes kinyiffantások 50es toplistája az, amivel előrukkolt mostan az Empire. A könyörület a gyengéség jele, meg minden.

Favok: 39, 38, 33, 31 , 25 , 21, 19, 17, 11, 2

"Helló! Inigo Montoya vagyok. Megölted az apám, készülj a halálra!"

Csirkés nosztalgiázós. Szerintem.

Batmanes túladagolásos. Szerintem.

A hétvégén fogtam magam, és végignézni másodmagammal az összes Batman filmet. Jó, a végig az túlzás, mert a Batman és Robinnál nem bírt helyrejönni a kép, így sokszor tekerés ment, ímhol a VHS átka, viszont a DVD sem mindig habostora, az asztali lejátszó valszeg belefáradt a Kezdődikbe, és A Sötét Lovagra már nem maradt így elég ereje, nekiállt hát akadozni. De azt meg úgyis láttam mostanában párszor, és igazából megígértettem magammal, hogy most egy darabig nem nézem meg, dehát muszáj volt, ha már egyszer minden végigrágtam magam. Na mindegy.
Tanulság az nincs. A Burton-féle verzsönök alapok, a Schumacher-félék enyhén rágógumiízűek, egyben könnyeden szórakoztatóak, a Nolan-félék lenyűgözőek. Szerintem. A két Jokert nem szabad összehasonlítani, ahogyan a két Kétarcot sem, meg a két Alfredot sem, meg a két Gordont sem, meg a Bruce Wayneket sem, de részemről Ledger, Kétarc-az-mindegy, Caine, Oldman és Bale a befutó. Nohát, csak nem mind a Nolan-félékből szöktek?! Még ilyet?! Na de különben ennyi. Szerintem.
Gondoltam különben erről az egészről egy hosszabb értekezést kanyarintani, de azt nem most. Majd. Talán. Egyszer.

2009. március 22.

Jelenetek egy bevásárlóközpontból

Példák a mozi világából arra, amikor is a hősök shoppingolni mennek, vagy csak éppen valahogyan elkeverednek valami bevásárlóközpontba. Illetve olyan is megesik alkalom adtán, hogy egyeseknek az egész élete a boltok körül forog, vagy éppen a kirakat üvegének támaszkodva telik...

2009. március 20.

Letranslateölve a Hát good

Éppen itt szakadok a saját blogomat olvasgatva, ugyanis rányomtam Google keresésben arra, hogy fordítsa le nekem angolra a Hát jót. Valami eszméletlen! Nem mondom, irtó ötletes kis funkció, meg minden, de szerencsétlen néha olyan borzalmakat kreál, hogy az hihetetlen. Egy részről ugye rendben van, hogy lefordít dolgokat, dehát ékes nyelvünkben az általában tök mást jelent, mint amit Ő kihoz belőle. Aztán meg egy-egy szót úgy hagy, ahogy van, mert nem ismeri. Lessétek meg! És amikor egy bejegyzés fölé viszitek a kurzort, megláthatjátok az eredeti magyar szöveget. Nagyon ott van!
A Koltai Robi féle német-magyar Anyám tyúkja jut eszembe erről.

A tavasz első napjának örvend a Google

Kicsit tú máccs, gyerekek

Kezd herótom lenni a YouTubeon fellelhető, töménytelen mennyiségű In memorian és Remembering és anyámkínja Heath Ledger tributeöktől. Beírom a nevét, hogy nézzek részleteket a filmjeiből, vagy interjút Vele, vagy valami jó kis ütős zenevideót róla, és mik jönnek ki? Így dead meg úgy tragic. Hát én ebből nem kérek. Minek percenként felemlegetni, hogy "nana, azért tudjad, hogy ettől eddig élt, szóval már nincsen! Szivacs!"?
Persze, jó, ha van egy néhány emlékezés. Mert ez is kell, van rá igény. Főleg, ha minőségi. De ezek átlagban még nézhetőnek sem igazán mondhatóak. És nagyon unom már, hogy kínkeservvel lehet csak találni valami olyat, amiben nem megy az agonizálás. Térjetek már magatokhoz! Na mindegy.

2009. március 18.

Valami zagyva péppé préseli össze

Batman a zabpehelyből támad

Bedobtam a bevásárlókosárba egy dobozzal, hiszen alap. Olyan négyes számú kütyüm lett, és lődözöm vígan, szóval rettegjen, ki merre lát. Különben finom. A fahéj királyság.

2009. március 17.

A little fight in you. I like that.

Rábukkantam egy egész csöppnyi kis értekezésre, pontosabban egy igen nyúlfarknyi listára arra vonatkozólag, hogy vajon melyik képregényszereplőnek mi is a vallása. Mindegyik megállapításnak kifejtik az okait, hogy miért is lehet ez így, szóval taglalgatják szépen, gyakran képekkel illusztrálva, idézetekkel tarkítva meg minden. Az egyik legérdekesebb, hogy a Joker hitének szimplán a "Batman főellenségének lenni" vallást tartják...

A magányos Megye

Franciázás

Nem tudom, Ti hogyan vagytok vele, számomra a francia drámai és romantikus film olyan, mint a manga: idegbajt kapok tőle, de elismerem. Persze, sok dologgal vagyok úgy, hogy személy szerint nem bírom, viszont egyetértek, hogy értékes. Ezek viszont sarkalatosan ilyenek.
Éppen úgy, ahogy az animék és mangák esetében kiakadok a szereplők kinézetétől, a szimbólumoktól, a nyelvtől, ugyanúgy strokeom lesz a francia mozik hangulatától, jellemeitől, cselekményétől. Direkt jelöltem meg az elején a műfajt is, hiszen a vígjátékaikkal viszont semmi bajom, sőt, számomra alapok Louis de Funesék meg Gerard Depardieuék meg Pierre Richardék és a többiek. Az teljesen okés. De a romantikázás és a drámázás...
Érdekes mód, az amerikaiak sokkal messzebb vannak tőlünk térben, az Ő filmviláguk mégis jóval közelebb áll hozzám. Meglehet, mindez annak köszönhető, hogy nagyrészt az Ő alkotásaikon nőttem, és megszoktam, az életteremmé vált. Lehet.
Aztán ott vannak az angolok, Ők azok, akiket aztán a leginkább magaménak érzek. A filmjeik stílusosak, megcsináltak, hatásosak, közben végtelenül emberiek. Gondolok a Bridget Jonesra, a Wimbledonra, az Igazából szerelemre meg miegyébre. Nálam Ők a favoritok. Más kérdés, hogy az egész kultúrájukért is rajongok... Nade...
A franciákkal nem értem, mi van. Vagy azt nem értem, velem mi van Velük szemben. Tetszik a költészetük, a városaik, az értékeik, a ruháik. De egyszerűen a komoly filmművészeti alkotásaikat nem veszi be a gyomrom. Kiakadok ettől az édes-keserű hangulattól, amit mindig megteremtenek. A karaktereik szörnyen távoliak a számomra. Átláthatatlanok, éppen ezért azonosulni sem bírok Velük. A zenéik túl elszállóak, nem hatolnak bennem mélyre. A látványuk európai, mégis zavaró. A hideg futkos rajtam az egésztől, komolyan.
Ott van a Maradok! Sophie Marceauval. Beültem rá anno MoziÜnnepen, sajnos. Egyszerűen nem értem. Olyanok ezek a filmek, hogy kicsúsznak a kezeim közül. Nem jutnak el hozzám. Nem érzem a lényegüket. Érteni értem, de nem érzem. Amolyan hagyjatok-már-békén effektus.
Hogy mindez miről jutott eszembe? A Szeress, ha mersz c. Marion Cotillardos kis csodáról. Nagyon jó, irtóra meg van csinálva, és egyszerűen kiborít. Kész. Ennyi. Na mindegy.

2009. március 14.

Szerepre gyúrva

Az empájörösök felsorolnak itten néhány színészt , akik egy-egy filmbeli debütálásért szépen felgyúrták magukat, kidolgozták testüket. A legtöbb esetben ez nem volt akkora munka azért, dehát olyan is akad, ahol nem gyenge az ügy.

Christian Balenek a Gépészből és a Batmanből lett egy-egy képe egymás mellé állítva. Kizárólag erős idegzetűeknek...

Lazulok

Tegnap, vagyis 3. hó 13-án (pénteken) 13 óra 13 perckor indult egy vonat Budapest felé. Na erre én felszálltam... Kicsit? Laza?
Jó, késett pár percet, dehát menetrend szerint akkor is úgy volt kiírva... Tudom én azért, hogyan kell veszélyesen élni. Hö!

2009. március 13.

Batman a képernyőn

Az elmúlt 1-2 napban, ha nem a világot jártam éppen, vagy napi ügyeimet intéztem, akkor a Batman filmekről készülő előadásommal voltam elfoglalva filmtörire. Vázlatírás, anyaggyűjtés, miegymás. Mostanra már elég szép, kerek. Holnap simán előadható. Na ezt nem mentegetőzésül írom terméketlenségem miatt, csak... csak hát végülis azért, de, igen.
Kárpótlásul tehát egy gyöngyszem álljék itten: ímhol egy kép az első Batman tv sorozat kidolgozott testű igazságosztójáról 1943-ból...

2009. március 10.

Az a fazon abból az izéből

Ismét egy Empireös lista, méghozzá egy szééép hosszú, ahol most aztán hújjde lehull a lepel. Olyan színészek vonulnak fel itten, akik mindig minden filmben szerepelnek, ismerjük az arcukat, klasszul léteznek a vásznon, de általában nem ugrik be, miben is láttuk Őket előzőleg, a nevükről meg aztán főleg halvány lila segéd fogalmunk sem szokott lenni. Na mostan majd lesz. Talán.

My No. 1.: William Fichtner

Jó virág a hóvirág

Wanted

Már moziban is meg akartam nézni anno a Wantedot, mert eléggé bejött a trailere, de aztán mégsem esett meg az eset. Pótoltam hát DVDn és tyűha. Eléggé ott van a darab. McAvoyos, Jolies, Freemanes, poénos, látványos, beszólós, akciódús képregényfilm. Mi kell még? Ráadásul a zenéje is eléggé rendben van, az egyik dala olykor csak úgy a fülembe pattan. Olyan az egész, amilyennek lennie kell, na.

Hey, Charlie, wake up!

"Yeah, Charlie, it’ll be an adventure. We’re going on an adventure, Charlie."
Klasszikus.

2009. március 9.

Amiket nem veszem zokon, ha hozzám vágnátok

Két ínyencségről van itten szó. Ma jártomban-keltemben beestem egy könyvesboltba, és rácsorgattam a nyálam a képregényekre, de ezen alábbiak sajna nem voltak köztük éppen, így őket nem érte ez a megtiszteltetés. De ami késik...

Christopher Priest: A tökéletes trükk
"Szédítő, viktoriánus hangulatú, díjnyertes regény két bűvészről és halálos ellentétükről, mely családjaik több nemzedékére hatással van. Vitájuk középpontjában egy bámulatos trükk áll, amit mindketten előadnak műsorukban. A varázslat titka egyszerű, ám az ellenfelek számára a valódi rejtély sokkal mélyebben rejtőzik. Mindkettőjüknek sokkal több rejtegetnivalójuk van a trükknél."

Grant Morrison: Arkham Elmegyógyintézet

"Az Amadeus Arkham által alapított intézet fogadja be az elmeorvosok által beszámíthatatlannak ítélt bűnözőket, akiket többnyire éppen Batman juttatott rendőrkézre. Egyelőre tisztázatlan körülmények között az ápoltak átvették az irányítást a bolondokházában, és túszaikat csak akkor hajlandók elengedni, ha ősellenségük, Batman önként bemegy közéjük. A lázadók vezetője Joker, de köztük van Kétarcú, Agyagpofa, Madárijesztő, a Kalapos és Gyilkos Krok is. Az Arkham Elmegyógyintézet nem egy szokványos szuperhősös történet, a szivárvány minden színében csillogó, testhez álló jelmezekkel, domborodó izomzatokkal és látványos verekedésekkel. Grant Morrison egyik első amerikai képregényével a pszichothriller műfajába vezette be a Denevérembert, amihez ideális szerzőtársra akadt Dave McKean világhírű illusztrátor, számos könyv és hanglemez borítójának tervezője személyében. Az Arkham Elmegyógyintézet minden idők egyik legkülönlegesebb, egyben legnépszerűbb Batman-kötete, Amerikában 500 ezer példányban kelt el megjelenése óta."

Máu

Az enyémek máuznak. Kutya legyek, ha van benne 'i'.

2009. március 5.

A legnagyobb képregényalakok

Az Empire legújabb toplistája most a képregényeket vette célba, mégpedig azok szereplőit, szám szerint 50et. Mindegyik megjelenő karakter oldalának alján le lehet adni a voksot arra, hogy följebb szeretnénk-e tornászni az illetőt a listán, vagy éppenséggel lejjebb.

Hát erre számítani lehetett

"Elhomályosíttatná a Google Térképen az összes kormányzati intézmény képét az aggodalmas kaliforniai törvényhozás. Az intézkedés olyan kevéssé terrorveszélyes helyeket is érintene mint az iskolák, a kórházak és a templomok." - [origo]

Mán megin a Susogós Mackók

Ismét szakadtam kicsit az imént Brandonon és Sanyán, ezt a listát nézegetve. Nekem sajna nincs ComedyCentrálom, úgyhogy tvben csak néha látom őket, dehát erre jó a YouTube, nemde?
Hihetetlenül ott vannak! A legjobban a kamerabeállások tetszenek. Az kegyetlen...

Tegnap esti hangulat

2009. március 4.

Főszereplő Oscarosok

A Vanity Fair egyszerűen sorra jelenteti meg a jobbnál jobb fotósorozatokat, amikbe régi és újabb képeket válogatnak össze tematikusan, aztán csak győzzön az ember szemezgetni...

2009. március 2.

Oscar-mezőny lesőben vol. 2.

A Benjamin Button is kipipálva. A film azt hozta, amit vártam. Pontosan azt adta, amit a bemutatók is ígértek, meg a látott részletek. Ez egy részről jó, hiszen sok művel van úgy az ember, hogy nade én nem is erre számítottam, és hé, más részről viszont azért jól esett volna valami nagyobb meglepetés. Tele volt nagyon megkapó mondatokkal, történésekkel, de mivel nem moziban néztem, és reggel volt, és volt lehetőségem közben mást is csinálni, pl. jófiú módjára házimunkákhoz folyamodni, így tettem is. Az meg nem jó jel, tudván, milyen elmélyült filmnéző vagyok. De érdemes megtekinteni azért. Mert hát na. Főleg Cate Blanchettért mondjuk.

Túl a barátságon - Keresztény verzsön

0:46
"I know you don't just go up there to fish. You go up there to sing songs and clap your hands."
"Tudom, hogy nem csak azért mentek fel oda, hogy horgásszatok. Azért mentek fel oda, hogy dalokat énekeljetek és tapsikoljatok."


1:07
"The only man that it's okay for another man to love, is Jesus."
"Az egyetlen férfi, akit rendben van, ha egy másik férfi szeret, az Jézus."

2009. március 1.

Plakáti zűrzavar

A Empire olvasói remekül elszórakoznak elképzelt filmes posztereikkel, ilyen-olyan témákban, és nem átalják közszemlére tenni csodás alkotásaikat...
További Movie Poster Mash-upok...

Velencei Karnevál 2009

Oscar-mezőny lesőben vol. 1.

Megvolt a Revolutionary Road (A szabadásg útjai), amiről igazából nagyjából az a véleményem, ami a filmbuzisoknak is. Annyit még hozzátéve, hogy ez is egy olyan alkotás, ami nem tűnik akkora számnak, amikor nézed, de amikor már némelyest leülepedett, akkor felbolygatja kissé az ember lelkét.
Aztán pár órája kipipáltam a Slumdog Millionairet (Gettó Milliomos... - ezt a hülye címet?!), amivel úgy voltam kicsit, amikor még csak bevillanásokat láttam belőle, bemutatókat, ilyeneket, hogy én nem is értettem. Olyan felfoghatatlan valami volt nekem, egy részről hogy most akkor ez komoly-e, más részről valami sokadrangú dolognak tűnt és egyben mégsem. Nem bírtam hová tenni. Aztán jött az Oscar, ahol úgy felmagasztalták, hogy megharagudtam rá. És úgy ültem le ma nézni, hogy na lássuk, mire ez a nagy ujjongás. Hát... sajnos volt mire. A sajnos persze csupán annak szól, hogy látatlanban lehúztam a filmet, és tévedtem. Az ember nem szeret tévedni. Meg hát nehezen ismeri be. Mondjuk én most nem teszem nehezen: tévedtem. Nagyon jó film. Furcsa, újszerű, lebilincselő, élvezetes.
Az imént a Benjamin Buttonnek áltam neki, de félbemaradt technikai okok miatt. Majd valamikor folyt. köv. Ahogy ez a bejegyzés is...