2010. március 31.

Empire jóságok

Csokorba kellett gyűjtenem őket, mert annyi coolság gyűlt most fel Empájörön...
Először is itt ez a kis játék, amiben a nevetésből ki kell találni, melyik filmről van szó. Nekem 7 ment, ebből 1 segítséggel.
Aztán kiosztották a Jameson Empire-díjakat, a ceremónia díjazottai, képei, videó itt láthatóak.
Meg itten megfigyelhető egy kis Scott Pilgrimelés...

... és különben is nézzetek el Empirere néha!

2010. március 30.

Gamer, bazz...

Megnéztem ma a Gamert (Játék a végsőkig), ami egy agyb*szás. Nem bírom az ennyire videoklippizált, rángókamerás filmeket. Hogy akkor minek néztem? Mert olvastam, hogy nyomulnak benne sorozatszínészek, akik közül Dexter atyánk érdekelt főként. A szerepét különben konkrétan rá írták ám a készítők. Érte talán érdemes is volt, de annyi bizonyos, utána le kellett öblíteni azzal a (500) day of Summerrel, még ha az nem is jött be annyira, mint amennyire halálra volt dícsérve, és még Zooey sem hozta fel. Az egész atmoszférája viszont jótékonyan elfeledtette a Gamer undorító-jövőképes, nézhetetlen-akciós, hagyjatok-már feelingjét.

OMG


2010. március 23.

Mai betevő szó: indie

Megnéztem ma a Nick és Noraht, amiről azt mondják, indie romantic comedy, és mondom, mostmár ideje utána néznem, mi is pontosan az indie, mert érezni érzem, de tudni nem tudom:
"Az indie szó az angol independent (független) szóból származik. Indie rock egy gyűjtőfogalom, ami széles körben magába foglalja a rockhoz közeli művészeket és stílusokat, amelyek megőrzik egy bizonyos fokig az underground kultúra értékeit..." - Wikipédia

Limitált kiadású Empire borítók

2010. március 19.

Fröccsöntött gyermeköröm világot jár

Jaj, hát ez most nagyon költői cím lett, de pusztán annyit takar, hogy ismét felfedeztem a GoogleMaps gyönyörűségeit. Emlékeztem ugyanis, hogy valamikor régen ámuldozva kattingattam a térképen, és virtuálisan sétálgattam Londonban. Aztán most felmerült bennem, hogy ezt csak álmodtam-e, vagy tényleg a GoogleMapsen csináltam én ezt. Végül csakhamar rájöttem, hogy a kis narancssárga emberkét* kell lepottyantani valahol, és ha ott már lefotóztak mindent, akkor bizony ott is teremsz az emberke helyébe, és barangolhatsz be mindenféle utcákat. Tisztára le vagyok hidalva tőle. Tudom pedig, hogy tök nem új a dolog, és már Budapesten is járt a fotózgató csodajárgány, meg azóta már le is állították kis hazánkra tökre jellemző módon, de... jobb később, mint soha. Ez van, én csak most fedeztem fel magamnak ténylegesen ezt a mókát. Tiszta királyság!

*aki engem Mácsai Pál fröccsöntött gyermekörömére emlékeztet egy kabaréból

2010. március 18.

Halálbiztos, hogy menni kéne

Nem Caroline, hanem Coraline

Mióta olvastam az első cikkek egyikét a Coralineról, hogy Henry Selick meg minden, azóta szerettem volna megnézni. Már moziban is. Végülis oda nem jutottam el, és ahogy telt-múlt az idő, már lassan meg is feledkeztem róla. Aztán újra és újra eszembe juttatta egy-egy plaktá, kép, vagy bármi, amibe belebotlottam, és végül múlt éjjel meg is néztem.
Nos, ha azt hiszitek, hogy a nagy várakozásom magával vonta azt, hogy jobban utánaolvastam, mi is ez, akkor tévedtek. Néha direkt nem tájékozódom előre filmekről, hogy minden teljesen újonnan megismert legyen a megnézéskor. A Coralinenal nem direkt, de szintén így történt. A vége pedig az lett, hogy a várt Karácsonyi lidércnyomás feelingű kedves mese helyett kaptam egy Karácsonyi lidércnyomás feelingű rémmese belövést. Tudjátok, olyan dorogosat. Eleve van egy enyhe baba- és bábufóbiám, mostantól majd gombfóbiám is lesz. Persze, nem arról van szó, hogy ágybavizeltem tőle, vagy ilyesmi, csak... ütött, na. Aki látta, és megpróbálja elképzelni, hogy egy édes, szépen megcsinált kis mesére számított, amikor leült elé, akkor szerintem értheti, miről beszélek. Aki meg még nem látta, az ne egy jópofa gyerekmozira készüljön, hanem Karácsonyi lidércnyomás 2.-re minimum. Csak ültem, és olyan kerek szemekkel néztem a filmet, hogy a gombok cérna és tű nélkül is ott maradtak volna... jájj! Na jó... szóval félretéve az enyhe sokkomat: nagyon remek darab, minden képsora lenyűgöző. A történetről nekem a Mary Shaw story meg az Alma ugrott be a babák miatt, a másik világba menetel meg lehet Narniától kezdve Aliz Csodaországbanig minden. De ahogy Tim Burton is mindig teszi, ez az alkotás is olyan kiválóan ötvözi a már többször látott elemeket, hogy ezzel különállót, egyedit teremt. Azon meg hót meglepődtem, hogy a zenéjét nem Danny Elfman, hanem Bruno Coulais szerezte. Hasonlóan eszményi.

2010. március 13.

Sugározz fel, Scotty!

Töredelmesen bevallom, nem ismertem eddig a Star Treket. Mármint csak annyira, mint bármelyik mozibuzi. Láttam jeleneteket, felismerem belőle a fazonokat meg az Enterpriset, ismerősek a szófordulatok, az ujjelválasztós búcsú... Na de kb. ennyi. Éreztem azonban, hogy ennél illik többet megtudnom róla, és mostani gép- és akciómán hangulatomhoz jól is fog jönni. Emiatt és Zachary Sylar Quinto és a sminkért járó Oscar miatt bele is vetettem magam az új , 2009-es filmbe.
Bejött, és rá kellett döbbennem, hogy még több alap dolog van benne, mint hittem. Itt van példának a hozzászólásom címe, amit már nem egy filmben hallottam újra. Többek közt az egyik Heroes részben mondja Hiro Nakamura, de tutira veszem, hogy másban is elhangzott már. Jah, és ha már alapok: az meg baromi nagy dobás volt, hogy az eredeti Spockot tették be idős Spocknak. Egy darabig azt hittem, Quinto az elmaszkírozva... Ebből is látszik, Ő is milyen jó választás volt. Viszont Chris Spinenal annyira nem vagyok kibékülve. Kissé jellegtelennek tartom. Már a plakátokon is annak tartottam, a trailerben is, és a film megnézése után sem látom igazán másképp. De az alakításával semmi gond. Eric Banát meg halál nem ismertem fel, csak végig sejtettem, hogy tudom én ám, ki ez. A kis orosz gyerek pedig egy külön színfolt volt. A látványról meg ne is beszéljünk!...
Lényeg a lényeg: nem vagyok teljesen elégedett, valami még nekem hiányzott, de összességében rendben volt a darab. Mostmár értem, miért volt ez sorozat, meg miért készült filmből is annyi... Már a végéhez közeledtünk ugyanis, amikor úgy éreztem, hogy oké, az alapjaim megvannak, jöhet a sztori. Szóval én még akkor vágtam volna csak bele igazán. Dehát még mázli, hogy jön a többi rész.
Szvsz szívesen venném egy vagy több fan véleményét is a moziról. Én, mint StarTrek-szűz egyén... na jó, petting az volt, de... akkor is, mint StarTrek-szűz egyén élveztem, valszeg újranézem, felkeltette az érdeklődésemet, és jobban utána fogok járni ennek a világnak. Végülis ez számít, nem?
Minden esetre hosszú és eredményes életet kívánok, meg jó röhögést az alábbi bakikhoz, hülyülésekhez...


itten meg a Spockok támadása

Tetején

2010. március 8.

Oscars 2010

Nekem tetszettek Steve Martinék, csak szerintem kevés volt belőlük, Chris Waltznak nagyon örültem, Ben Stiller nem normális, Robert Downey Jr. még mindig ász, Sandra Bullockon meglepődtem, a Hurt locker tarolásán végképp meglepődtem (na majd jól megnézem valaha), azzal meg én tök elégedett vagyok, hogy az Avatar az effektes kategóriákban nyert csak. De mondjuk a Brigantikhoz még hozzávágtam volna egy-két díjat.

továbbiak a skacokra kattintva on Empire
magyar percről-percre blog on FilmBuzi

2010. március 7.

The Oscars. Live! Tonight.

Vagyok olyan hülye, hogy ugyan már egy hete agyalok rajta, fenn maradjak-e a díjátadóra, vagy majd ébredjek fel rá, de azt nem néztem ám meg, hol is tudom majd meglesni az Oscart. És mint látom most, az RTLklub idén nem közvetíti. Ami mondjuk nem is baj, mert rémesen csinálták, de más magyar csatorna sem adja, és egy olyan külföldi csatorna sem, ami volna a tvmen. Az abcn, a Pro7n és az ORF1n is nyomják pedig hajnali 2 körültől, dehát nekem egyik sincs. Így hát marad a netes live, ami miatt izgulok kicsit, nem fog-e szakadni, vagy valami, ugyanis eleddig még nem volt hozzá szerencsém...


update at 2:55: itten tessék próbálkozni! nekem az Oscar.com nem akarja a jót

2010. március 2.

Tavasz elejei filmtermés

Minap a Year Onehoz (Kezdetek kezdete) volt szerencsém. Nem nagy szám, de jókat röhögtem rajta, és Michael Cera változatlanul mindent visz.
Tegnap éjjel aztán megnéztem a Jennifer's bodyt (Ördög bújt beléd), és jól meglepődtem, mert én csak Miss Foxról tudtam, mint szereplőről, Seyfriedet és Brodyt már tök el is felejtettem. Dehát örvendtem vala nékik. És attól függetlenül, hogy hát baromira tinihorror a film, azért gyakran beugrik elém Megan feje a démoni tekintettel meg a véres szájjal. Jájj.
Ma meg az It's Complicated (Egyszerűen bonyolult) volt soron, ami ugye egészen más kategória. Nagyon bejött, pont ilyesmit vártam. Meryl Streep szokásosan káprázatos benne, és amit Steve Martinnal ketten előadnak...