Nyitottam nemrég egy Paul Bettany Facebook oldalt, mert a hivataloson kívül egyedül a Paul Bettany Italia az egyetlen, ami normális és aktív, dehát ott olaszul folyik minden. Szóval...

what a time to be alive

Kevin Smith és Paul Bettany a Walking Dead kibeszélő showjában...
#ihavenowords #ifuckinglovetheseguys


we were all Paul Bettany at this point. don't deny it!

we were all Kevin Smith at this point. don't deny it!

welcome Marty and Doc

 

ez így Crimson Peak után még brutálisabb

#wtfishappening #iloveit

Beware of Crimson Peak

Ma megnéztem moziban a Crimson Peaket. Másfél éve vártam ezt a filmet. Nem fogok spoilerezni, mert igazából ez nem is egy kiveséző poszt. Szóval véleményül annyit, hogy gyönyörű és megrázó. Pont olyan, amilyenre számítottam, ennek pedig mindig örülök. Viszont inkább a rám gyakorolt hatásáról beszélnék...

Rájöttem, hogy én mindig a jó filmek után veszem észre magam körül a világot. Kijövök a moziból, és az élmény, a hangulat mindennek tartalmat ad. Ha túlzóan érzékletesen akarnám kifejezni magam, azt mondanám, hogy ami addig szürke volt, egy ilyen film után színes lesz. Minden jelentéktelen jelentőssé válik. Fontos lesz nem csak az, ami körülvesz, hanem az, ahogy én viselem magam benne. Mintha addig nem tudtam volna igazán, hogy hol a helyem. Hogy hogyan látnak mások. Aztán kijövök egy filmről és nem pusztán van helyem a világban, hanem az enyém az egész és fel sem merül bennem, hogy mások nem úgy látnak engem, mint én magamat. Ettől pedig valóban olyan leszek, amilyen vagyok. Mert nincs bennem szorongás, elveszettség. Szilárd talajon érzem magam. Otthonosan mozgok a saját létezésemben. Nem tudom, szoktam-e magam annál kiegyensúlyozottabban és felhőtlenebbül érezni, mint egy-egy film után. Legyen az akár egy ilyen gothic romantic horror. Persze, nyilvánvalóan, ha nem Tom Hiddleston lett volna az egyik főszereplője, nem érezném most ennyire így magam, hiszen én mindig karaktereken keresztül élem át a filmeket. De ez már egy másik gondolatsor, amit talán már ki is fejtettem valamikor...

WALKERS! s6

Végre itt a The Walking Dead új évada. Már baromira zombihiányom volt. És zombihiány alatt természetesen en bloc a sorozat hiányát értem. A hangulatét, a cselekményét, a közegét és főleg a csapatét. Kínomban már a Fear The Walking Deadet néztem. De az egyelőre a nyomába se ér. Annyira furcsa visszaemlékezni, mennyire nehezen vettem rá magam anno a TWDre. Aztán ugye szerencsére Norman Reedus rábeszélt álmomban, hogy kezdjem már el. Most meg itt tartok, hogy akarom, akarom, akarom. Olyannyira, hogy szerintem az új évaddal párhuzamosan újra elkezdem az egészet elölről... Abból nagy baj nem lehet.

na hagyjuk már

Nagyon elegem van a magyar "kereskedőkből". Tisztelet a kivételnek, persze. Csak éppen mostmár szinte általános jelenség, hogy azt látom, egy-egy eladó, szolgáltató úgy bánik a tisztelt ügyféllel, mintha szívességet tenne neki, nem pedig belőle élne. Aztán meg mindenki sír, hogy a rohadt multik elveszik a munkát. Az más dolog, hogy azoknál a cégeknél ugyanúgy csomó olyan ember dolgozik, aki teljesen el van tájolva azt illetően, mit is jelent kereskedőnek lenni. Viszont egy szemét multinál legalább nem rakhatnál ki egy ilyet az ajtóra...

(már több ismerősöm Facebook falán láttam ezt a képet)

1. Miért kommunikál mindenki? *minden alkalommal tikkelni kezd a kifejezéstől*

2. Nem, nem a köszönés a kapcsolatfelvétel első lépése, hanem mindenek előtt a másik észrevétele, a szemkontaktus kezdeményezése, aztán esetleg egy mosoly, akár egy bólintás. Ezek szerintem ráadásul jóval fontosabbak. Ha persze a másik fél éppen bujkál valahol, akkor tényleg elkél egy jó hangos köszönés, de ez esetben inkább figyelemfelhívásként.

3. Majd tudod, mit alkalmazok! Be nem mennék olyan üzletbe, aminek ez van az ajtaján.

Mi van azzal, hogy "minden a vevőért"? Persze, nem szép dolog nem köszönni. És? Majd te fogsz engem megnevelni? Nem illemtanóráért megyek be egy boltba, hanem hogy vásároljak. Ha nem vehetem meg, amit akarok, anélkül, hogy az, akinél a pénzemet elkölteném, kioktatna, akkor inkább nem veszem meg. És akkor most ki jár rosszabbul?

Kérdezem és mondom mindezeket úgy, hogy engem személyesen nem értek még ilyen nevelési célzatú beszólások, csak tanúja voltam ezer és egy ilyennek, és elképedve figyeltem mindet.

Mivel tudom, hogy sokan szeretnek azzal jönni, hogy könnyen beszélsz, neked nem kell napi szinten elviselni a sok udvariatlan, hülye barmot, csöndben megjegyezném, hogy éveken át voltam kasszás a McDonald's-ban. Ha valahol, hát ott aztán megkapod a bunkók teljes palettáját. Hogy hogyan kezeltem? Kedves voltam. Mert ezt csak így lehet. Nekem az a munkám, hogy kiszolgáljam a vásárlót. "A vevőnek mindig igaza van." Ha elfogadod ezt (nyilván a józan ész határain belül), valamint azt, hogy sokkal jobban jársz te is és mindenki, ha megőrzöd a nyugalmad és kedves vagy, akkor jó kereskedő leszel. Ennyi.

Arról már nem is beszélek bővebben, hogy van képe ilyen sok üzletnek ilyen baromi kevés ideig nyitva lenni, és hogy mennyire eszméletlenül zavaróak azok a boltok, ahová betérsz egyetlen vevőként és az eladó követ téged, figyelve, nem lopsz-e valamit. Ez nem csak az alkalmazottak sara, mert tudom, hogy kiadják nekik, de lehetne ezt emberibben. Na meg még ezer és egy dolog.

K. Magyar "Kereskedők"! 

Baromira elfelejtettétek, hogy ti vagytok a vásárlóért és nem fordítva.
Nem akartok halálpálcát eladni. Hazamentek és átgondoljátok az életeteket. 

Puszi, Remus

Paul Bettany rendezői debütálása, a Shelter nekem már trailer alapján nagyon erősnek tűnik. Paul Isten azt nyilatkozta, hogy mindenképpen olyan filmet akart csinálni, ahol teret adhat a színészeknek. Ahol rajtuk van a hangsúly, az ő alakításukon. Márpedig én amennyire imádom a látványos mozikat, olyannyira lenyűgöznek az ilyen kevés szereplős kamaradarabok is. Sok hasonló műfajúra persze azt mondom, hogy inkább színházban kéne játszani és nem annyira való vászonra, képernyőre. Azonban akadnak olyanok, amikkel kapcsolatban egyáltalán nem jut ilyesmi eszembe, mert egy részt túl magával ragadó az, amit a színészek hoznak, semmint hogy ez felmerüljön bennem; másrészt olyan jól használják a filmes eszközöket hangulatteremtésre, hogy kár lett volna ezt az adut nem kijátszani. Nekem így bemutató alapján ebben a moziban mindkét lehetőség ott van.

FunFact: a trailerben a fényképen szereplő kis srác szerintem Stellan Bettany, Jennifer Connelly és Paul Bettany első közös gyermeke. Ugyan ezt -érdekes mód- sehol nem találom a feltüntetve, dehát akkor is ő az.

A FunFact FunFactje: Stellan Bettany Stellan Skarsgård után kapta a nevét.

(on why Loki was cut from the Avengers: Age of Ultron) “I was part of the dream sequence for the character of Thor. I shot for a day and enjoyed it very much. Then I received a phone call from Kevin Feige (..) and I’m just gonna tell the truth cause it’s the cleanest way of doing it…” (x)

 

Végre ez is kiderült. Mármint persze, van, aki azt mondja, hogy ez kamu magyarázat (nem annyira Hiddles, mint inkább Feigeék részéről), de számomra kielégítő és hihető. Hasonlóra gondoltam, mikor megtudtam, hogy mégse lesz Loki a filmben. Teljesen jogos, hogy kihagyták belőle, ha egyszer az embereket csak megkavarta volna. Nyilván nekiállhatnánk morogni, hogy "csak mert a sok hülye nem értette...", dehát gáz, ha egy közönségfilmet (vagy bármilyen filmet) nem ért a közönség. Nem hiába vannak test screeningek, na. Ettől függetlenül azt viszont változatlanul nem értem, miért nem lehetett hozzácsapni legalább a törölt jelenetekhez. Na mindegy.

Az Akinator kikészít. Néha ráakadok és mindig ledöbbent. Oké, most párszor megvertem, de különben... how? Olyan 15 kérdésből általában simán kitalál bárkit. Mondtam már, hogy imádom a gépeket?

#london #autumn #truelove

Baromi fura visszaolvasni a 2011-es meg a 2012-es bejegyzéseimet. Olyan távolinak tűnik nekem az az ember, aki ezeket írta. Pedig itt még el is magyarázom. Igazából érteni értem, csak már átérezni nem érzem. Egyre inkább nem. Mintha kirándulást tettem volna egy másik világba, ahol elég hosszan ott maradtam. Kellemes volt, de igazán jól esett hazaérni. Sok mindent megismertem és olyan helyeken jártam, ahol különben nem fordultam volna meg. Szóval bánni nem bánom, csak ma már egészen másképp állok mindehhez. Azt hiszem, jobban elmerültem benne, mint kellett volna. Dehát ez nem meglepő tőlem, azt hiszem. Na mindegy, túl vagyunk rajta. Hála égnek. De komolyan. Jó, ez most így nagyon becsmérlően hangzik, pedig nem annak szánom. Csak szimplán örülök, hogy visszatértem önmagamhoz és mindazokhoz a dolgokhoz, témákhoz, stílushoz, emberekhez, akik tényleg az én közegem...

Na jó, azt hittem, lehet ezen konkrétumok nélkül filózni, de így nagyon elvont az egész, szóval: ma már nem érzem át ezt az egész Fluor korszakomat. Nagyon nem. De nem akarok találgatni, jobb lett volna-e, ha megállok annál, hogy hallgatom a zenéjét, védelmére kelek azokkal szemben, akik leszólják, meg ha mondjuk viszonylag nyomon követem a pályafutását. Nem tudhatom, jobb lett volna-e. Hiszem, hogy minden úgy volt rendben, ahogy volt. Kiszakadtam a saját teremből, hogy aztán visszatérve jobban rátaláljak, mint valaha. Tökre elvoltam én a magyar rap berkek megismerésével, meg egyáltalán a mai magyar zenei élet ezen irányvonalának és alakjainak napi szintű figyelésével, csak hát... WHAT? Hogy tölthettem ezzel ennyi időt és gondolatot? Mi volt ez az egész? Azt hiszem, tudom: megtetszett egy személyiség, de úgy láttam, bántják, ezért eltúloztam a vele való törődést és egyszerűen hagytam magam elsodródni. Felvettem egy szerepet. Tudjuk, hogy szeretek szerepeket felvenni és hogy bele tudok ragadni. Szerintem ez lehetett.

De a lényeg, hogy visszataláltam. Most már ismét azokat a dolgokat követem nyomon napi szinten és töltik ki a gondolataimat, amik igazán közel állnak hozzám. Amik nem csak kitérők. Amik mindig is én voltam és amik tényleg én vagyok, egészében. Hogy mik ezek? Csak körbe kell nézni a blogomon, a mostani bejegyzéseken és ott a válasz...

Rémusz nap alkalmából kipróbálták, mi lenne, ha Oreot adnának a vámpírnak. meg Szerencsi Retrót. meg brendnyú alkatrészeket a bringájára. meg az őt megillető nyakláncot

Adam's necklace from Only Lovers Left Alive