Baromi fura visszaolvasni a 2011-es meg a 2012-es bejegyzéseimet. Olyan távolinak tűnik nekem az az ember, aki ezeket írta. Pedig itt még el is magyarázom. Igazából érteni értem, csak már átérezni nem érzem. Egyre inkább nem. Mintha kirándulást tettem volna egy másik világba, ahol elég hosszan ott maradtam. Kellemes volt, de igazán jól esett hazaérni. Sok mindent megismertem és olyan helyeken jártam, ahol különben nem fordultam volna meg. Szóval bánni nem bánom, csak ma már egészen másképp állok mindehhez. Azt hiszem, jobban elmerültem benne, mint kellett volna. Dehát ez nem meglepő tőlem, azt hiszem. Na mindegy, túl vagyunk rajta. Hála égnek. De komolyan. Jó, ez most így nagyon becsmérlően hangzik, pedig nem annak szánom. Csak szimplán örülök, hogy visszatértem önmagamhoz és mindazokhoz a dolgokhoz, témákhoz, stílushoz, emberekhez, akik tényleg az én közegem...

Na jó, azt hittem, lehet ezen konkrétumok nélkül filózni, de így nagyon elvont az egész, szóval: ma már nem érzem át ezt az egész Fluor korszakomat. Nagyon nem. De nem akarok találgatni, jobb lett volna-e, ha megállok annál, hogy hallgatom a zenéjét, védelmére kelek azokkal szemben, akik leszólják, meg ha mondjuk viszonylag nyomon követem a pályafutását. Nem tudhatom, jobb lett volna-e. Hiszem, hogy minden úgy volt rendben, ahogy volt. Kiszakadtam a saját teremből, hogy aztán visszatérve jobban rátaláljak, mint valaha. Tökre elvoltam én a magyar rap berkek megismerésével, meg egyáltalán a mai magyar zenei élet ezen irányvonalának és alakjainak napi szintű figyelésével, csak hát... WHAT? Hogy tölthettem ezzel ennyi időt és gondolatot? Mi volt ez az egész? Azt hiszem, tudom: megtetszett egy személyiség, de úgy láttam, bántják, ezért eltúloztam a vele való törődést és egyszerűen hagytam magam elsodródni. Felvettem egy szerepet. Tudjuk, hogy szeretek szerepeket felvenni és hogy bele tudok ragadni. Szerintem ez lehetett.

De a lényeg, hogy visszataláltam. Most már ismét azokat a dolgokat követem nyomon napi szinten és töltik ki a gondolataimat, amik igazán közel állnak hozzám. Amik nem csak kitérők. Amik mindig is én voltam és amik tényleg én vagyok, egészében. Hogy mik ezek? Csak körbe kell nézni a blogomon, a mostani bejegyzéseken és ott a válasz...