Shakespeare Day

goodbye 2015!

nézzük csak, mi is történt az elmúlt évben:

• végignéztem a Parks and Recreationt és imádtam
• a The Dyatlov Pass Incident miatt rákattantam a horrorfilmekre
• Marty és Doki visszatértek a jövőbe
• indítottam egy Paul Bettany Facebook oldalt
• bemutatták az Avengers: Age of Ultront, a Jurassic Worldöt és a Crimson Peaket
• prattingeltünk

• a Visegrádi Palotajátékokon ismét kimaxoltuk a yolot. just... DO IT! #nofilter #swag
• már 9. éve varázslatostáboroztam össze magam a kavicsokkal
• találkozók, mozizások, halloween (whaaa?), parapark, karácsonyi bál, szilveszter

az év dala vol. 1: Mark Ronson ft. Bruno Mars - Uptown Funk
#dontbelievemejustwatch

az év dala vol. 2: The Weeknd - Can't Feel My Face

...amit -mint időközben rájöttem- Tom Cruise lip syncje miatt kedveltem meg végleg

az év sorozata: The Walking Dead

Nem tudom elégszer megköszönni Norman Reedusnak, hogy bő egy éve rábeszélt, hogy kezdjem el nézni.
A TWD immáron benne van a top 3 sorozatomban. WALKERS!

az év filmje: Avengers: Age of Ultron

No, you don't understand. Ezelőtt csak merész fanboy képzelgéseimben és néhány elborult rajongói írásban/manipban volt szó  arról, hogy Jarvis testet öltsön. Szóval amióta bejelentették, hogy Paul Isten Bettany fogja játszani Visiont, nem térek magamhoz. Komolyan. Máig sem sikerült, pedig párszor már újranéztem a filmet. I can't.

az év EPIC momentje: Kevin Smith és Paul Bettany a Talking Deadben

#whatatimetobealive

az év eseménye: egy nagy előrelépés
Ősztől kezdve minden felgyorsult. Nem nagyon írtam még erről (most se fogok túl sokat) és csak páraknak mondtam, mert még mindig csak pislogok. Ráadásul néhány dolog egyelőre igencsak folyamatban van, emiatt pedig nem akarok elkiabálni semmit, de... lassan igazán felfoghatnám, hogy elkezdődött végre az, amiben pár éve megrekedtem. Ha minden jól megy, akkor hamarosan érkezek néhány olyan hírrel, aminek már éppen ideje volt. És akkor majd szerintem mesélek is erről az egészről. Addig meg -így látatlanban is- szorítsatok nekem, kérlek!

hello 2016!

Nyitottam nemrég egy Paul Bettany Facebook oldalt, mert a hivataloson kívül egyedül a Paul Bettany Italia az egyetlen, ami normális és aktív, dehát ott olaszul folyik minden. Szóval...

Az Akinator kikészít. Néha ráakadok és mindig ledöbbent. Oké, most párszor megvertem, de különben... how? Olyan 15 kérdésből általában simán kitalál bárkit. Mondtam már, hogy imádom a gépeket?

hello

blog: baromi régen jártál itt

én:

blog: és? már megint mit találtál ki? mit akarsz velem kezdeni?

én: 

blog: *várakozik*

én: azt hiszem, elárasztalak mindazzal, ami nagyon lelkesít és foglalkoztat bár, de amit Tumblren nem tudok megfelelő formában közölni, vagy épp nem elég az ottani reblog; meg amivel Facebookon nem raknám tele mások falát. ott különben sem szeretek terjengeni, meg túlontúl random betenni képeket, videókat, gondolatokat, akármit

blog: de belém meg tehetsz, mi?

én: 

blog: szóval igazából nekem fognak jutni a válogatás nélküli baromságaid...

én:  

blog: ...

blog: i'm in

ready for those flashing lights

Sokan mondják, hogy Ők azért nincsenek fenn Facebookon, mert nem akarják, hogy mások minden lépéséről tudjanak. Egy részről szerintem a Facebook egy eszköz. Arra használod, amire akarod. Egyetlen eszköz sem az Ördögtől való eredendően. A használón áll, mihez kezd vele. Más részről pedig azt hiszem, soha nem fogom megérteni, mi ez a fene nagy titkolnivalója mindenkinek. Ha valaki ártani akar Neked, úgyis megtudja, hol vagy, vagy mit csinálsz. Hogy hol tud megfogni. Érdemes ilyesmin parázni? Eleve, ha magadnál tartod a telefonod, már simán bemérhető vagy. Aki annyira hisz ezekben az összeesküvés elméletekben, az ne is használjon semmi olyan eszközt, ami hálózaton van. Annyi erővel percenként postolhat a falára valamit magáról. Mint én. Megörökítési mániám van. Ez van. Régen naplót vezettem, most lefotózom, hol vagyok, vagy leírom, mit tapasztalok, és megosztom. Így egyből értekezhetek róla az ismerőseimmel vagy bárkivel. Nekem ez tetszik, én ezt szeretem. Aki pedig kedvel engem, azt igenis érdekli, hogy éppen Coke Zerot iszom, vagy hogy a belvárosban kóricálok. Ami pedig a felvetett témámat illeti: nekem nem gond, ha erről nem csak a közvetlen ismerőseim tudnak. Úgy gondolom, hogy ha bármi olyat teszek, amit nem oszthatok meg, akkor azzal eleve gond van.

Sokan előszeretettel utálkoznak a paparazzokon. A lesifotósokon. Hogy hogyan képzelik, hogy így belemásznak másik magánéletébe. Szerintem ez sem ilyen egyszerű. Ha egy híresség sétál az utcán, és egy paparazzo lekapja, az tök rendben van. Persze, a megörökített illető munkája a színészet, az előadó művészet etc., de mint minden melóval, ezzel is járnak más dolgok. Jót és rosszat egyaránt viselj!* Ő ezt a hírnévvel vállalta. Ennyi. Szerintem amíg egy paparazzo nem fotóz be az ablakán, és követi az otthonáig, addig nyugodtan dokumentáljon. Mert ez az. Megmutatja a hírességeket a mindennapjaikban. Szeretem ezeket a képeket, az élethelyzeteket, és hogy láthatom a színészek hétköznapi stílusát, öltözetét, habitusát. Érdekes és klassz. Csakhogy én ezt vállalom. Vállalom, hogy én ezt bírom. A legtöbbek meg, akik köpködnek a lesifotósokra, ugyanúgy megnézik azt a képet, és leszűrnek belőle dolgokat, amiket egyébként baromira nem tehetnének meg, ha nem örökíti meg a paparazzo.

Az összegzésem annyi volna tehát, hogy bár természetesen egyáltalán nem kell magadról közzé tenned semmit, ha nincs kedved, de élj úgy, hogy ne legyen mit szégyellned, akármilyen meredek is, amit művelsz. Olyanokat tegyél csak meg, amiket vállalsz is! A sztárok meg végképp ne sírjanak, mert a nyilvános helyen lencsevégre kapják Őket! Ez a szakmátok szerződésének apróbetűs része. 

Illusztrációként pedig álljon itt egy tegnapi kép Hiddleslordról, ami igazából a gondolatmenetem elindítója volt. Londonban készült. Kivételesen nem vigyorog rajta, bár Ő mondjuk mindig eltársalog még a paparazzokkal is.  Ez esetben -bár nem tudhatom, de- szerintem szimplán csak próbálta felmérni, Őt fotózzák-e, vagy simán csak el volt merengve épp, azért ez a szigorú ábrázat. De Ő azon példák egyike, aki készséges és udvarias ebben is, és nem áll neki hadjáratot indítani olyanok ellen, akik csak korrektül űzik a saját hivatásukat. Minek? Hadd fotózzanak! Van mit...

* idézte William az édesapját Lovagregényben

ez a nagy terv

mégpedig hogy a Hátjót filó bloggá alakítom. Facebookon és még sok ezer platformon osztom meg naponta az élményeimet, és ide sajnos már csak úgy jut belőlük, ha átmásolom, és ledarálom, mint az előző, ősrégi postokban. ennek meg nem tudom, mennyi az értelme. annak viszont jóval több volna, hogy kifejthessem gondolataimat, nézeteimet bármiről, akármiről. aztán Ti is megtehessétek ezt kommentben akár.

szóval ez a nagy terv. meglátjuk, mi lesz belőle és mikor...

eh

baromi gáz vagyok. évszázadokkal ezelőtt hátjóztam utoljára...
de fogok majd valaha. eskü!

it's alive! OO

én mindig töröm a fejemet valamin *

az a fajta fazon vagyok, aki baromi furának találja, hogy vannak emberek, akiknek nincsen semmi tennivalójuk. vannak emberek, akik tudnak unatkozni, akiknek van, hogy tényleg nincs mit csinálniuk. sokaknak... sőt... az emberek nagyon nagy részének nincsen mindig feladata. ez engem hitetlen döbbenettel tölt el minden alkalommal. aztán rájövök, hogy velem is lehetne így, ha nem adnék magamnak folyton feladatot. nem is emlékszem már rá, mikor volt utoljára olyan, hogy ne lett volna legalább egy olyan teendőm, ami ne igényelt volna napi szintű odafigyelést. gondolok itt naplóírásra, szerkesztett oldalakra, blogokra, fanficekre, a varázslósulimra, fórumokra, cikkekre... ezeket én mind magamnak kreálom, magamnak alkotok elfoglaltságokat, amelyeket megszületésüktől kezdve kötelességként kezelek. ennél fogva, ha nem teljesítek valamit közülük, feszültté válok. úgy érzem, nem érdemlem meg a pihenést, a tétlenséget. márpedig ahány ilyenbe én belevetem magam, előidézem, hogy ne legyen olyan pillanatom, hogy ne érezném ezt. hogy ne gyötörjön akár csak haloványan is a gondolat, hogy nem tettem eleget. ennek ellenére ebben a pillanatban is egy új blog létrehozásán agyalok, és nagyon erős bennem a késztetést, hogy létrehozzam. lesz tehát még egy dolog, ami miatt parázhatok. nem mintha ezek elvégzéséért annyian rágnák a fülem. én rágom a sajátom... ami így elképzelve fura, de... értitek, hogy értem :D és hogy ez változni fog-e valaha is? nem hiszem. mindig kitalálok majd valamit, amiről úgy fogom gondolni, hogy nagyon fontos, és ugyanolyan elkötelezetten állok majd hozzá, mint a munkához, vagy a napi teendőkhöz. vagy... még talán elkötelezettebben. aztán idővel kiderül, tényleg fontos volt-e. Remus Lupin Roxfortjáról sem hittem az elején, hová növi ki magát. bár igazából talán bele sem gondoltam. csak csináltam. ma meg nézzétek meg, hol tartunk!
igazából, ha végigveszem azokat a dolgokat, amiket hasonló hévvel csináltam valaha is -ami mondjuk egy meglehetősen hosszú lista-, rá kell jöjjek, mind elég jól kamatozott. a United rajongói oldalam révén az együttes honlapjának főszerkesztője lettem; a fanficeim nagyon sokakhoz eljutottak, és bár már nagyon rég nem írtam -sajnos-, még mindig emlegetnek ezekben a körökben; a cikkeim révén számomra jelentős elismeréseket kaptam a szakmától és az olvasóktól egyaránt, és rengeteg olyan emberrel ismerkedhetem meg, akikkel egyszer ténylegesen dolgozni szeretnék, és olyan társaságban mozoghatok, akik között a jövőmet képzelem...

szóval...

mi is legyen a címe annak a új blognak?... hmhm...

* Fluor Filigran: Szavaim

describe me in 3 words

jellemezz három szóval!

http://threewords.me/remusszabo

nyomassátok! 8) csapjátok a básszt XD

mióta megvan Jazz [a Galaxy minim ugyebár], folyton kockulok az elővárosiakon, mert ott van konnektor, vágjátok? OO XD rádugom a telóm és nyomatom a netet orrba-szájba. már ahol van 3G... nade szóval ma felgurult egy elektrokocsis bácsi mellém a vonatra, fogta, és odanyújtotta nekem az elosztóját, hogy dugjam már be a konnektorba, hadd töltse fel a székét, én meg a teló töltőmet nyugodtan dugjam az elosztójába... XD jól néztünk ki XD és még mondja valaki, hogy a technika eltávolítja egymástól az embereket... ch XD

Hajdú Steve folyton behajt hozzám a drivera a nejével *.* tudjátok, lazán nézek ki az ablakon, köszöngetek oda mosolyogva és akkor OMG OO csak remélni merem, hogy királyul leplezem az ilyen eseteknél a kellemes meglepettségemet, mert különben belül ilyenkor arra gondolok, hogy: csúúú XD

és ha már drive: ma egy fazon odaadta nekem a kifizetendő összeget, és volt a pénzérmék közt valami más is, egy préselt növényke celluxdarabok közé fogva. én ennyit láttam belőle hirtelen. visszaadtam neki, mire Ő hálásan felsóhajtott: "ó, a négylevelű lóherém" aztán jól elpirult :)) kjúúút

boyband night on FB

Pajtival Boyband Nightot tartottunk az imént Fészen XD kezdődött a VIPvel [amit a mai the 100 day song challeng challengre nyomtam be] aztán jött a Backstreet Boys, N'sync, volt Westlife, Five... de a vége mindig ugyanaz... XD cos we got high XD

Teljesen el vagyok már kavarodva a virtuális terekben. És alig bírom már eldönteni, mit hol örökítsek meg. Elvileg annyi egymással összefüggő és egymástól független helyen nyilvánítok már véleményt, mesélek a mindennapjaimról, hogy ez a blog el is veszíthetné létjogosultságát, vagy éppen tartalma valóban csak és kizárólag egy-egy történés lejegyzésére kéne, hogy korlátozódjon. Nem tudom. Már komolyan nem. Mer' értitek, amik mondjuk tetszenek képek, azokat bejelölöm Tumbleren és már mennek is Facebookra, vagy elmentődnek a MyHeartomban. Ez a blog meg még nem annyira fejlett, hogy szorosan összekötődjön ezzel a többi térrel, így ide igazán nem is érdemes benyomnom. Áh... Eleinte a Hátjó szimpla kultbolgnak indult, nem is annyira személyesnek. Aztán megtettem magánblogomnak, és keveredve nyomtam be ide részletesebb történéskifejtéseket, hangulatképeket, egy-egy tetsző vagy jellemző videót, feltalálást, de... mostmár nem tudom. Nem tudom... Tökre nem érdemes egy-egy képet vagy videót ide benyomnom, télleg... Az mehet a többi említett helyre, azokkal viszont az a gondom, hogy ott nehézkesen lehet infókat visszakeresni. Fészbukon nincsen archívum, és ki tudja, milyen adatot meddig tárolnak. Márpedig nekem a megörökítés a mindenem, amely szó már magában is hordozza, hogy örök. Nem tudom. Nem tudom... Na mindegy.

Jelenetek egy Mekiből

Ma bejött egy kövér nő a Mekibe...

*levágódik a kanapéra és becsúsztatja a kezét a gatyájába* XD

közös temperálási idő szemlélés egy kis guggolás végett 8), Jency véletlenszerűre állított beépített playlistje XD, pacsizás, ne haraguggy XD, itt jönnek a finom talpak XD, életveszélyes flórpapír OO, Avon katalógusból illatkiszippantás XD, fátyolkaburger XD, Sanyimentes ásványvíz XD

Tegnap meg... Jencyt benyomták hozzánk a konyhába, a mi részlegünkre, és nem telt bele pár percbe, már elúsztunk mindennel, mert nekiállt röhögni valamin, ettől nem tudott dolgozni, Szafi meg félig kiborulva, félig nevetve küldözgette el Őt melegebb éghajlatra, miközben próbáltuk menteni a menthetőt, mindent kikapkodva a kezei alól XD Annyira jól szórakoztam XD

Szegény Szafi meg majdnem beleesett a grillbe a röhögéstől, mikor tisztította, és szállt fel a gőz, én meg halkan csak annyit közöltem, hogy megválasztották az új pápát... XD Na mindegy.

Arrr

Hiába a sok imátok, a gépem továbbra is tropa. Valszeg holnap újrahúzom. Már megint. Ez most főleg azért szívás, mert nem tudok semmit átmenteni a C-ről, mert még csak annyira sem tudom beizzítani. Tehát format és jöhet a mehet. Byebye MSN beszélgetések, MSN smileyk, Könyvjelzők... Shit. Ráadásul újra halászhatom össze a programokat, amik kellenek nekem, mert annak ellenére, hogy elterveztem, mégse csináltam múltkor setup CDt. Na majd most... De most aztán naon dulván!

Charlie's American accent

Felementem YouTubera, és megláttam egy videóajánlatot, amin egy nagyon vöröshajú srác virított. Na mondom, ez tiszta Csárli. Erre rányomok a videóra, és hogy hívják a srácot? Charlie XD Ráadásul angol, és az alábbi felvételen éppen próbál amerikai akcentussal beszélni. XD We are the cowboys! XD

how are you doin'? XD

Hőbörgők

Durvára nem értem, mi a jó az utálkozó oldalakban, Fészbuk csoportokban, vagy bármilyen ilyen megnyilvánulásban. Más dolog elvitatkozni valakinek vagy valaminek a milyenségéről, és egész más csak úgy random leszólni, ne adj' Isten, azzal viccelődni, milyen károk eshetnek benne. Amikor valaki ilyen oldalt csinál, vagy ilyesmit ír ki magához, nem gondol arra, hogy ez van, akinek rosszul esik? Mondjuk szerintem egy jóérzésű embernek alapból rosszul esik, még ha nincs is sok köze a szitok tárgyához. Ha meg még van is, az még kellemesebb...

Nem is értem. Azt hiszem, a legtöbb ember úgy egyébként sem fogja soha megtanulni a helyén kezelni a dolgokat, és elfogadni, hogy mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe, és hogy nem kéne mindent és mindenkit beskatulyázni, kategorizálni és egy kalap alá venni. Na mindegy.

Hooh aah! Hooh aah!

A House MD Moving the Chains c. részéhez kerestem éppen feliratot, amikor a chainről (jelentése: lánc, bilincs) beugrott egy dal, ami így hangzik: "That's the sound of the men working on the chain gang..." Gyorsba be is írtam YouTubera, és kiadta a filmrészletet, amiből ismerem. A megtörthetetlenből való.

Ez is egy példa az olyan dolgokra, amikkel anno úgy volt az ember, hogy ha elcsípem a tvben, amikor adják, akkor láthatom, különben nem. Vagy egy számot, ha elcsípem a rádióban, hallhatom, különben nem. Aztán megérkezett a szentséges Internet, vele a szentséges Google, meg a szentséges YouTube és voilá!

ott vagyok elöl és hátul is XD