az a fajta fazon vagyok, aki baromi furának találja, hogy vannak emberek, akiknek nincsen semmi tennivalójuk. vannak emberek, akik tudnak unatkozni, akiknek van, hogy tényleg nincs mit csinálniuk. sokaknak... sőt... az emberek nagyon nagy részének nincsen mindig feladata. ez engem hitetlen döbbenettel tölt el minden alkalommal. aztán rájövök, hogy velem is lehetne így, ha nem adnék magamnak folyton feladatot. nem is emlékszem már rá, mikor volt utoljára olyan, hogy ne lett volna legalább egy olyan teendőm, ami ne igényelt volna napi szintű odafigyelést. gondolok itt naplóírásra, szerkesztett oldalakra, blogokra, fanficekre, a varázslósulimra, fórumokra, cikkekre... ezeket én mind magamnak kreálom, magamnak alkotok elfoglaltságokat, amelyeket megszületésüktől kezdve kötelességként kezelek. ennél fogva, ha nem teljesítek valamit közülük, feszültté válok. úgy érzem, nem érdemlem meg a pihenést, a tétlenséget. márpedig ahány ilyenbe én belevetem magam, előidézem, hogy ne legyen olyan pillanatom, hogy ne érezném ezt. hogy ne gyötörjön akár csak haloványan is a gondolat, hogy nem tettem eleget. ennek ellenére ebben a pillanatban is egy új blog létrehozásán agyalok, és nagyon erős bennem a késztetést, hogy létrehozzam. lesz tehát még egy dolog, ami miatt parázhatok. nem mintha ezek elvégzéséért annyian rágnák a fülem. én rágom a sajátom... ami így elképzelve fura, de... értitek, hogy értem :D
és hogy ez változni fog-e valaha is? nem hiszem. mindig kitalálok majd valamit, amiről úgy fogom gondolni, hogy nagyon fontos, és ugyanolyan elkötelezetten állok majd hozzá, mint a munkához, vagy a napi teendőkhöz. vagy... még talán elkötelezettebben. aztán idővel kiderül, tényleg fontos volt-e. Remus Lupin Roxfortjáról sem hittem az elején, hová növi ki magát. bár igazából talán bele sem gondoltam. csak csináltam. ma meg nézzétek meg, hol tartunk!
igazából, ha végigveszem azokat a dolgokat, amiket hasonló hévvel csináltam valaha is -ami mondjuk egy meglehetősen hosszú lista-, rá kell jöjjek, mind elég jól kamatozott. a United rajongói oldalam révén az együttes honlapjának főszerkesztője lettem; a fanficeim nagyon sokakhoz eljutottak, és bár már nagyon rég nem írtam -sajnos-, még mindig emlegetnek ezekben a körökben; a cikkeim révén számomra jelentős elismeréseket kaptam a szakmától és az olvasóktól egyaránt, és rengeteg olyan emberrel ismerkedhetem meg, akikkel egyszer ténylegesen dolgozni szeretnék, és olyan társaságban mozoghatok, akik között a jövőmet képzelem...
szóval...
mi is legyen a címe annak a új blognak?... hmhm...
* Fluor Filigran: Szavaim
