A következő címkéjű bejegyzések mutatása: british. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: british. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 23.
2016. január 19.
2016. január 18.
2016. január 14.
2016. január 11.
dance magic, dance
Igazából számomra soha nem volt hihető, hogy David Bowie egy egyszerű, halandó emberi lény lenne, úgyhogy tartom magam ahhoz, hogy tegnap este egyszerűen csak a szó szoros értelmében eltávozott közülünk. Készített nekünk még egy albumot búcsúzóul, aztán szépen útnak indult. Egyszer talán majd visszajön, mondjuk valamilyen új formában. Addig is velünk van a számtalan eddigiben. Álljanak most itt azok a darabok, amelyek nekem a legfontosabbak tőle!
bonus:
* * *
Számtalan veszély és megpróbáltatás után
eljutott a várig, túl a manók városán...
farewell David Bowie
* * *
farewell David Bowie
* * *
2016. január 9.
2015. október 23.
Nyitottam nemrég egy Paul Bettany Facebook oldalt, mert a hivataloson kívül egyedül a Paul Bettany Italia az egyetlen, ami normális és aktív, dehát ott olaszul folyik minden. Szóval...
2015. október 19.
2015. október 3.
2015. szeptember 30.
Ez nem én voltam. Esküszöm! El sem mentem aznap este itthonról.
Jó, lehettem volna én, de... komolyan nem én voltam! (x)
2015. szeptember 22.
ó te jó ég
A Toronto International Film Festival után most jön a San Sebastian International Film Festival...
... mind meghalunk
2015. szeptember 20.
2015. szeptember 17.
2014. január 31.
Coriolanus a Donmar Warehouse színpadán
Megnéztem a Coriolanus londoni előadásának élő színházi közvetítését az Urániában. Akik az elmúlt hónapokban a helyszínen látták a darabot, vagy éppen szintén a tegnapi broadcast alkalmával tekintették meg, mind azt mondják, mennyire jó, meg hogy ezt mindenkinek látni kéne. Hát nekem koránt sem ez lüktetett a fejemben a filmszínházból hazafelé tartva. Részemről egyenesen rosszul voltam.
2014. január 14.
The Baker Street Boys are back
Mi a...? Azt a rohadt... Ez igen... Úristen... Ez kész... Mi volt ez?... Te jó ég... - ilyeneket és ehhez hasonlóakat hajtogattam a Sherlock s3e3 után még nagyjából fél órával is, a kávémmal járkálva a lakásban. Szerintem csak azért hagytam abba, mert leültem gépezni, aludtam, aztán mentem melóba. Ha ezek nincsenek, akkor még mindig átszellemülten mormogva kódorognék a bögrémmel a kezemben valahol.
2013. december 13.
2013. október 27.
i have all these bro feels now
Nagyon imádom, ha emberek egymásra találnak. Ha olyan egységet alkotnak, amire öröm ránézni, és amitől úgy érzed, a helyén van a világ. Mindegy, hogy Ők ketten rokonok, szerelmesek, testvérek, barátok, munkatársak. Csak látod rajtuk, hogy jól érzik magukat egymás mellett. Hogy a másik mellett a helyükön, elemükben vannak. Hogy jobbá teszik egymást. Na nekem ilyen Chris Hemsworth és Tom Hiddleston.
Anno nagyon vártam az Avengers filmet, de nem követtem annyira nyomon a promokat és a premiereket. Utólag néztem vissza minden ilyen eseményt, és nagyon örültem, amikor együtt láttam az asgardi tesókat. Aztán volt egy nagy szünet, legalábbis nekem annak tűnt. Akkor jöttem rá, hogy mennyire annak tűnt, amikor a Vasember 3 premierjén találkoztak, és jól meglapogatták egymást. Ennyi volt a jelenet, de engem legalább olyan baromira feldobott ez a dolog, mintha én találkoztam volna valami régen látott baráttal. Most pedig, így a Thor: The Dark World premierek alkalmával - férfiasan megvallom - egyszerűen néha spontán bekönnyezek, amikor meglátok róluk egy-egy közös fotót vagy interjút. Egyszerűen elöntenek a bro feelek... but it's good for me! I like it! ANOTHER!
2013. július 21.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)