Batmanes túladagolásos. Szerintem.

A hétvégén fogtam magam, és végignézni másodmagammal az összes Batman filmet. Jó, a végig az túlzás, mert a Batman és Robinnál nem bírt helyrejönni a kép, így sokszor tekerés ment, ímhol a VHS átka, viszont a DVD sem mindig habostora, az asztali lejátszó valszeg belefáradt a Kezdődikbe, és A Sötét Lovagra már nem maradt így elég ereje, nekiállt hát akadozni. De azt meg úgyis láttam mostanában párszor, és igazából megígértettem magammal, hogy most egy darabig nem nézem meg, dehát muszáj volt, ha már egyszer minden végigrágtam magam. Na mindegy.
Tanulság az nincs. A Burton-féle verzsönök alapok, a Schumacher-félék enyhén rágógumiízűek, egyben könnyeden szórakoztatóak, a Nolan-félék lenyűgözőek. Szerintem. A két Jokert nem szabad összehasonlítani, ahogyan a két Kétarcot sem, meg a két Alfredot sem, meg a két Gordont sem, meg a Bruce Wayneket sem, de részemről Ledger, Kétarc-az-mindegy, Caine, Oldman és Bale a befutó. Nohát, csak nem mind a Nolan-félékből szöktek?! Még ilyet?! Na de különben ennyi. Szerintem.
Gondoltam különben erről az egészről egy hosszabb értekezést kanyarintani, de azt nem most. Majd. Talán. Egyszer.