Mer ma megint megnéztem. Már egy-két hete kedvem támadt hozzá, de most jutottam hozzá. Szégyen-nem szégyen, akárhányszor látom a filmet, mindig megkönnyezek egy-egy jelentetet illtve dalt, mindig mást, és mindig az örömtől teszem. Még ha kissé szomorkás is. Mert tudni, hogy úgyis jó lesz. Az egész film egy nagy energiabomba és életöröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése