2009. május 5.

Foglaltam asztalt a Dorsiába

Mióta megpillantottam ezt a kis fotót az Empájör szpesöl edisönjében, és mióta ezt a bizonyos awesome shitet is felfedeztem FilmBuzin, nos azóta viszket a tenyerem, hogy benyomjam itthon a DVDt, és újranézzem az Amerikai psychot. Na ma ez megesett végre. Igazából drága anyukám rakta be azzal, hogy Ő ezt még nem is látta, én meg hát ottragadtam.
Pedig hát alap. Amerikában, teljesen pontosan New Yorkban játszódik ugyan a film, de mégis valahogy olyan hangulatot áraszt, amitől úgy érezzük, ez a hely nem is létezik. Tesszük ezt mindannak ellenére, hogy konkrét magazin, együttes és miegyéb nevek hangzanak el benne a Timestól kezdve Whitney Houstonon át Phil Collinsig. Mégis... valahogy egészen szürreális. Talán a zene teszi, talán a kifogástalan, öltönyös alakok, talán a hófehér lakás, talán főszereplőnk háborodott elméje. Talán mindezek együtt. Sőt.
De a lényeg, hogy Balet nagyon eltalálták ehhez a karakterhez, és annak ellenére, hogy valószínűleg a fene sem érti a film bármiféle igazi mondanivalóját, mégis üt. Balták, bőrápolókrémek, névjegykártyák, vacsorák, lotyók, elit... Ez az Amerikai psycho.

Nincsenek megjegyzések: