Bevallom töredelmesen, én a napokban láttam először a Sin Cityt. Már régen meg akartam nézni, és ott is volt a polcon, de csak most esett meg az eset. Ez van. Elég az hozzá, hogy -ezt is töredelmesen bevallom- én nem tudtam, hogy Rodriguez meg Tarantino, meg ilyenek. Tudtam, hogy Bruce Willis, meg Clive Owen, meg Elijah Wood, meg Alexis Bledel, meg ilyenek, de azt meg szintén nem, hogy ott nyomul a szokásos rosszarcú banda Mickey Rourkekal, meg Rutger Hauerrel és hasonlókkal. Szóval félinformáltan álltam neki, voltak is nagy meglepődések. Nade persze már az első másodpercek után nyilvánvalóvá vált, hogy ezért a filmért csakis Rodriguezék lehetnek a felelősek. Összetéveszthetetlen. No és zseniális. Mint mindig. Olyan a stílusuk, amit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de el kell ismerni. Kifogástalan, amit művelnek. Legyen akár szó erről a képregényfilmről. Egyszerűen hihetetlen, ahogy meg van csinálva. Miután megnéztem a filmet, pár nap múlva gyorsan be is spuriztam egy könyesboltba, hogy belenézzek végre rendesen a táresrendező, Frank Miller Sin Cityjének valamelyik kötetébe, hiszen már ennek előtte is szemeztem vele. Na tehát fellapoztam, és mondom..... hát szóval azt inkább nem mondom, mit mondtam, de a lényege az volt, hogy fúazanyja. Ilyesfajta kijelentésem pedig annak szólt, hogy a képregényt nézve egy az egyben a film kockái jöttek vissza. Hallottam én , meg sejtettem is, hogy ez ennyire az alapműhöz ragaszkodó mozi, de akkoris ütött az élmény, na.
2 megjegyzés:
Nya hát igen, Sin City nagyon ott van ^^ Igazából amikor én láttam akkor az egész egy tömör furcsaságnak tűnt, de aztán nagyon megtetszett, és azóta se mertem megnézni még egyszer hátha most már nem tetszene annyira :)
Nekem meg már egy jó ideje itt van raktáron,d eha tényleg ennyire jó, akkor a közeljövőben megkuksizom. :)
Megjegyzés küldése