Hé, hol van Kerry? Mostanában reggelente a Jetixre kapcsolok. Eleinte úgy voltam vele, hogy meg akartam nézni, miért őrülnek meg mostanában a kis tini népek, és milyenek is azok a sorozatok, amikből gyártják a töménytelen mennyiségű tolltartót, táskát, és minden egyebet. Aztán ráálltam kicsit. Hiszen annyira könnyed mindegyik darab, hogy olyan jól lehet bambulni rájuk...
A legfőbb ilyen rajongási tárgy mostanában a Hannah Montana, a tinisztár, aki szőkén Hannah, barnán meg egy átlagos lány, Miley. A helyzet az, hogy annak ellenére, hogy az egész rémes, mégis sok részt néztem már meg belőle önként és dalolva, mert egyszerűen kikapcsol. De a poénok nem túl jók, a szereplők mind túljátszanak, nincs elég jól kihasználva az alapsztori, az aláfestő nevetéstől meg meg kell őrülni, mert nyomatják, ha vicces rész van, ha nem. Igazából sajnos még a ritkán előforduló komolyabb párbeszédek alatt is megy. Egy szó, mint száz: nem jó, de könnyen nézhető.
Hasonló a High School Musical is, aminek eddig az első részét láttam, meg részleteket a többiből. Ez már valamivel igényesebb darab, de ha azt vesszük, hogy ez ugyebár film, akkor azért már mégse hangzik olyan klasszul a dícséretem. Viszont kétség kívül ez is egy élvezhető holmi. Néha az ember fia már vágyik is rá. A kikapcsolódásra, amit nyújt. Arra, hogy nem kell komolyan venni. Jól esik néha olyasmi, amit nem kell komolyan venni.
Na de sorolhatnám napestik a csatorna további disneys kínálatát, de ezeket annyira nem ismerem még, csak a reklámokból, amiket ezerszer leadnak róluk a szünetekben. Majd alkalom adtán művelődöm tovább.
Most azonban szóljon a fáma egy rajzfilmről is így az élőszereplős művek után! Ez pedig egy olyan darab, amire egy rossz szavam sem lehet. A Phineas és Ferb egy nagyon faja kis mese. Szinte minden karakter zseniális valamiért. A nővérükön keresztül a főgonoszon át egészen a kacsacsőrű titkosügynök-háziállatkáig. Nem egetverőek a poénok, de nem is akarnak azok lenni, ezért is üt akkorát néha egy-egy még jobban eltalált mozzanat. Sokkal inkább végigvigyorgós a mese, mintsem végigröhögős. De ez szerintem így okés. Nekem a legjobban a karakterek egymáshoz való hozzáállása tetszik, kiemelve Doofenshmirtz és Kacsacsőrű Kerry kapcsolatát. Aki érti, érti, aki nem, az meg majd megnézi, ha érteni akarja.
Lényeg a lényeg: baromi klassz. Ugyan nekem a minden részben feltűnő zenés betét annyira nem hiányzik, de azzal sincsen gond. Jó úgy, ahogy van, na.
Ami pedig érdekesség az eredeti szinkront nézve: Candace hangja a HSM Sharpaye, Ashley Tisdale. Ferb hangja Thomas Sangster alias "az Igazából szerelem kissrác", míg Vanessa hangja Olivia Olson alias "az Igazából szerelem énekes kiscsaj".
Éééés 19-étől jön a Disney Csatorna! Most pedig megyek, és csinálok valami felnőtteset gyorsan... Á, hát itt vagy, Kerry!
A legfőbb ilyen rajongási tárgy mostanában a Hannah Montana, a tinisztár, aki szőkén Hannah, barnán meg egy átlagos lány, Miley. A helyzet az, hogy annak ellenére, hogy az egész rémes, mégis sok részt néztem már meg belőle önként és dalolva, mert egyszerűen kikapcsol. De a poénok nem túl jók, a szereplők mind túljátszanak, nincs elég jól kihasználva az alapsztori, az aláfestő nevetéstől meg meg kell őrülni, mert nyomatják, ha vicces rész van, ha nem. Igazából sajnos még a ritkán előforduló komolyabb párbeszédek alatt is megy. Egy szó, mint száz: nem jó, de könnyen nézhető.
Hasonló a High School Musical is, aminek eddig az első részét láttam, meg részleteket a többiből. Ez már valamivel igényesebb darab, de ha azt vesszük, hogy ez ugyebár film, akkor azért már mégse hangzik olyan klasszul a dícséretem. Viszont kétség kívül ez is egy élvezhető holmi. Néha az ember fia már vágyik is rá. A kikapcsolódásra, amit nyújt. Arra, hogy nem kell komolyan venni. Jól esik néha olyasmi, amit nem kell komolyan venni.
Na de sorolhatnám napestik a csatorna további disneys kínálatát, de ezeket annyira nem ismerem még, csak a reklámokból, amiket ezerszer leadnak róluk a szünetekben. Majd alkalom adtán művelődöm tovább.
Most azonban szóljon a fáma egy rajzfilmről is így az élőszereplős művek után! Ez pedig egy olyan darab, amire egy rossz szavam sem lehet. A Phineas és Ferb egy nagyon faja kis mese. Szinte minden karakter zseniális valamiért. A nővérükön keresztül a főgonoszon át egészen a kacsacsőrű titkosügynök-háziállatkáig. Nem egetverőek a poénok, de nem is akarnak azok lenni, ezért is üt akkorát néha egy-egy még jobban eltalált mozzanat. Sokkal inkább végigvigyorgós a mese, mintsem végigröhögős. De ez szerintem így okés. Nekem a legjobban a karakterek egymáshoz való hozzáállása tetszik, kiemelve Doofenshmirtz és Kacsacsőrű Kerry kapcsolatát. Aki érti, érti, aki nem, az meg majd megnézi, ha érteni akarja.
Lényeg a lényeg: baromi klassz. Ugyan nekem a minden részben feltűnő zenés betét annyira nem hiányzik, de azzal sincsen gond. Jó úgy, ahogy van, na.
Ami pedig érdekesség az eredeti szinkront nézve: Candace hangja a HSM Sharpaye, Ashley Tisdale. Ferb hangja Thomas Sangster alias "az Igazából szerelem kissrác", míg Vanessa hangja Olivia Olson alias "az Igazából szerelem énekes kiscsaj".
Éééés 19-étől jön a Disney Csatorna! Most pedig megyek, és csinálok valami felnőtteset gyorsan... Á, hát itt vagy, Kerry!
1 megjegyzés:
Szerintem pont a zenés betétek a legjobbak :)
És különben meg látszik a szinkronokból is, hogy mennyire mostani Disney. Phineas hangja is egy ilyen új sztárocska a Hannah Montanából. Házi gyártmány.
Megjegyzés küldése