Megnéztem az előbb a Csak egy kis pánikot, mert már rég láttam, és mindig kikészülök, mennyire zseniális. A szövegek, a mozzanatok, a gesztusok. És rájöttem, hogy úgy vagyok a gengszterfilmekkel mint a jazzel, ami végülis különben két közeli műfaj... Nade szóval ugyanúgy vagyok velük, mert pl. ha rákérdeznek a zenei ízlésemre, valahogy a jazz jut eszembe, pedig sokkal több nem-jazz nótát hallgatok, mint jazzt. De ha jazz, akkor az általában tetszik. Ugyanígy, ha gengszterfilm, akkor általában tetszik. Talán egyik jazz szám sem a kedvenc dalom és egyik gengszterfilm sem a kedvenc filmem, mégis valami egészen különleges helyet foglalnak el a szívemben az életérzés, a stílus miatt. Na ezt analizáljátok!
Paul Vitti: You know me? / Ismer engem?
Dr. Ben Sobel: Yes. / Igen.
Paul Vitti: No you don't. / Nem, nem ismer.
Dr. Ben Sobel: Okay. / Oké.
Paul Vitti: You see my picture in the paper? / Látta a képem az újságban?
Dr. Ben Sobel: Yes. / Igen.
Paul Vitti: No you didn't. / Nem, nem látta.
és egy kis bakiparádé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése