Baromira bejött az új Sherlock mozi. Nagyon jóra számítottam, és nagyon jót is kaptam. Ami nem tetszett benne, az talán a zenéje volt. Zseniális, nem arról van szó, csak nekem más dukált volna hozzá a kocsmamuzsika helyett. Persze, a bunyónál és hasonló részeknél teljesen rendben volt, de másutt nem. Áh, ezt úgyse tudom normálisan elmagyarázni. Valószínűleg tényleg az volt a gondom, hogy a HP3 zenéjére hajazott nekem, ami meg annak idején nagyon nem tetszett az egész hangulat- és stílusbeli változással együtt. Na mindegy is.
Robert Downey Jr. hozta, amit vártam tőle. Lehengerelt az akcentusával és az egész játékával, és szerintem egyáltalán nem érdemli meg, amit a PestiEstben írtak róla, mely szerint "koránt sem az eszéről híres". Egy részről szerintem igenis egy intelligens ember, másrészről, ha mégsem annyira az, akkor is veszett jól adja a mindent tudót, akinek a szeme csillogásából is süt, hogy átlagon felüli az IQja. Meg azzal izélgetik még, hogy amerikai. Igen, már mikor Chaplint játszotta is az volt. És? Tökéletes angol, ha éppen az akar lenni, ha meg afroamerikai, akkor meg az.
Jude Law meg pozitív csalódás volt. Nincs vele bajom és jó színésznek tartom, de a bemutató alapján úgy tűnt, ez a Watson egy tiszteletlen ficsúr, amit meg nehezen viseltem volna. De mégsem olyan. Pimaszkodik, de egy percig sem gondoltam úgy a film alatt, hogy ne lenne alázattal és odaadással Holmes iránt. És erről is sokat vitáznak ugye, hogy ebben a moziban tök egyenlőek, pedig Watsonnak alárendeltnek kéne lennie a zsenihez képest. Szerintem ez így is van. Úgy, ahogy Wilson is inkább csak asszisztál House mellett. Ahogy a filmet néztem, végig ez a páros lebegett a szememe előtt. Két férfi: a zseni és a barátja, akik imádják egymást, de folyton cseszekednek a másikkal. A zseni magának való alak, a barátja sokkal emberbarátabb, egyfajta lelkiismeret, aki mérhetetlen tisztelettel viseltet a zseni iránt, a zseni pedig folyton ihletet merít belőle. És persze a barát gyakran fontolgatja, hogy faképnél hagyja a zsenit, nehogy az Ő élete is olyen nyomasztó legyen a végén, mint a zsenié, de aztán soha nem sikerül hátat fordítani neki.
A szerelmi szálak szerencsére nem voltak eltúlozva, sőt, lehelletnyit voltak csak benne, hiszen az igazi szerelmi szál valóban a két főhös között van, ahogyan azt már Housenál és Wilsonnál, meg Billy Macknél és a managerénél is láthattuk.
A fő kedvenceim különben a bunyójelenet, a lassításos-robbanásos-cécó meg minden rész, ahol Holmes bedobja magát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de feltétlenül eredeti nyelven!
Robert Downey Jr. hozta, amit vártam tőle. Lehengerelt az akcentusával és az egész játékával, és szerintem egyáltalán nem érdemli meg, amit a PestiEstben írtak róla, mely szerint "koránt sem az eszéről híres". Egy részről szerintem igenis egy intelligens ember, másrészről, ha mégsem annyira az, akkor is veszett jól adja a mindent tudót, akinek a szeme csillogásából is süt, hogy átlagon felüli az IQja. Meg azzal izélgetik még, hogy amerikai. Igen, már mikor Chaplint játszotta is az volt. És? Tökéletes angol, ha éppen az akar lenni, ha meg afroamerikai, akkor meg az.
Jude Law meg pozitív csalódás volt. Nincs vele bajom és jó színésznek tartom, de a bemutató alapján úgy tűnt, ez a Watson egy tiszteletlen ficsúr, amit meg nehezen viseltem volna. De mégsem olyan. Pimaszkodik, de egy percig sem gondoltam úgy a film alatt, hogy ne lenne alázattal és odaadással Holmes iránt. És erről is sokat vitáznak ugye, hogy ebben a moziban tök egyenlőek, pedig Watsonnak alárendeltnek kéne lennie a zsenihez képest. Szerintem ez így is van. Úgy, ahogy Wilson is inkább csak asszisztál House mellett. Ahogy a filmet néztem, végig ez a páros lebegett a szememe előtt. Két férfi: a zseni és a barátja, akik imádják egymást, de folyton cseszekednek a másikkal. A zseni magának való alak, a barátja sokkal emberbarátabb, egyfajta lelkiismeret, aki mérhetetlen tisztelettel viseltet a zseni iránt, a zseni pedig folyton ihletet merít belőle. És persze a barát gyakran fontolgatja, hogy faképnél hagyja a zsenit, nehogy az Ő élete is olyen nyomasztó legyen a végén, mint a zsenié, de aztán soha nem sikerül hátat fordítani neki.
A szerelmi szálak szerencsére nem voltak eltúlozva, sőt, lehelletnyit voltak csak benne, hiszen az igazi szerelmi szál valóban a két főhös között van, ahogyan azt már Housenál és Wilsonnál, meg Billy Macknél és a managerénél is láthattuk.
A fő kedvenceim különben a bunyójelenet, a lassításos-robbanásos-cécó meg minden rész, ahol Holmes bedobja magát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de feltétlenül eredeti nyelven!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése