Szerdán este Mesivel elmentünk a Madách Színház Stúdió Színpadára, ahol a musical pályázat 7 döntős darabjából 4-et nézhettünk meg 30 perces zanzásított változatban, zártkörűen. Kedden lesz a másik 3. Nagyon érdekes és különleges esemény volt, hiszen az előadásokat most láthatta bárki is először, és így ebben a formában pedig valószínűleg utoljára. Ígéretes alkotás mind, és ember legyen a talpán, aki majd kiválasztja azt az egy bizonyosat, amit majd színpadra állítanak. A zsűri elnöke különben Szirtes Tamás, és a többi tag is hasonló nagy név a maga területén, szóval attól nem tartok, hogy ne döntenének jól. Igazából ezekből a művekből nem lehet rosszul választani. Kíváncsi leszek a többire is.

Botiéknál aludtam, aztán másnap mentem állásinterjúra. Ügyfélszolgálati munka. Baromi jó kis hely, a közeg is annak tűnt, a csoportos interjú is jó volt, teljesen emberléptékű, csak magamat nem éreztem túlzottan a toppon az egészben, főleg ami az nyelvtudást illeti. Muszáj volna beszélgetnem valakivel angolul, mert ez így nem pálya, hogy megérteni szinte bármit megértek, de megszólalni alig tudok. Na mindegy. Kiderül, azért így is bejöttem-e nekik.

Este aztán a Szerdán tavasz lesz sajtópremierjén voltunk Stefikével. Mondanom sem kell, ott volt az Operett krémje, sok színész eljött megnézni a kollegákat. A darab jó volt, kedélyes hangulatú, és kellemes szájízt hagyott. De tényleg nem operett-operett, sokkal inkább musical-operett. Párdon, retrOperett. Éppen írom a cikket Zene.hura róla.