Végre eljutottam templomba. Már régen tervezem. Egy részről jól esett, más részről nem. Örültem a közös szavaknak, imáknak, viszont éneklésből kevés jutott, mert kissé Vidám vasárnaposra vették a figurát, és szinte semelyik dalnak sem az eredeti dallama volt, így meg nehezen tudtam magam átadni nekik. Nagyon nem ez az, amiben kell az újítás. A prédikációban inkább. Az sajnos semmitmondó volt. Korrekt, de semmitmondó. Persze, lehet, nem kéne Brian atyára számítanom egy hazai templomba térve, de... olyan nagy kérés lenne? Na mindegy. Tervezek legközelebb is menni, de lehet, másik templomba. Bár talán ugyanaz a pap. Hmhm...

Minden esetre annak örültem, hogy az alant szereplő kedvenc énekemet nem turbózták fel. Az lett volna csak a szentségtörés.