2010. december 17.

Mostanában későn érek haza munkából. Az éjszakában vonatozom, és legszívesebben csak nézek kifelé az ablakon az elsuhanó tájra. A sötét, kedves fényektől világított, fehér, olykor ködbe burkolózott tájra, és lesem a fel-felbukkanó ünnepi kivilágításokat. Közben a kelta zene királynője, Loreena McKennitt földöntúli muzsikáját hallgatom, és majszolok valami finomságot, amit magammal vittem. Hol hókiflit, hol narancsot, hol marcipánkenyeret. Fény, békesség, jóérzés... ez Advent.

Nincsenek megjegyzések: