Pocsék éjszakám volt. Elég szövevényeset rémálmodtam, aminek a végkifejletében néhány idegen, akik már előtte is az otthonom körül ólálkodtak, most visszatértek. Az egyik késsel fenyegetőzött, amit gyorsan kicsavartam a kezéből és megvágtam vele a mellkasát, aztán üvöltöttem vele, hogy takarodjon innen. Menekülőre fogta, ám sajnos megjelent a társa. Hiába csatlakozott hozzám édesapám is, ez a helyzet így már eléggé elharapózott. Felébredtem gyorsan és bár  nagyon megkönnyebbültem, hogy csak álmodtam, azért mégsem tudtam megnyugodni teljesen. Szóval amint kikeltem az ágyból, ellenőriztem a tőreimet és a kardjaimat. Meg fogom élezni őket.

Mondtam már, hogy Rick Grimes a kedvenc karakterem a Walking Deadből? Rá kell jönnöm lassan, hogy ez mennyire nem véletlen. Hiszem, hogy minden élet érték, és ha lehet, elkerülném a gyilkosságot, ám egy ilyen helyzetben, amikor valaki támad, amikor valaki fenyeget akár engem, akár másokat, én nem fogok várni, amíg valami visszafordíthatatlan történik, amit megakadályozhattam volna.