Je bóóój!

péntek. City of New York Police Department baseball satyesz a fejre, zöld póló a kék hosszú ujjúra, Batman kitűző az övtáskára. mer azt Te is tudod, hogy van, ha Csárlika felbukkan Burton szemcsiben az Alba', sapiba' meg zöldes cuccba' 8) XD aztán hamarosan szereztem zöld partiszemcsit is OO elég az hozzá, már jó korán gyülekeztek a tinicsajok a fehérvári pláza színpadánál, és a röpke koncert előtt már szinte mozdulni sem lehetett ott. mikor pedig felbukkant Fluor Tomika, majd' kiszakadt a dobhártyám a sikításról XD pár sráccal kínlódó arccal néztünk össze néha XD nade... voltak a legzsírabb számok a Lájk albumról, ugrálás, kézrázás, Tomika lájkot nyomott az első sorokban lévőkre XD, ééés levideózott minket!

megtaláltok a képen? 8) XD

Nekem beadta a buli, és baromi jó volna valami komolyabb Fluor cuccra is elmenni. Nos, igen... bírom Fluor Tomit. Ez van, srácok XD Először idegenkedtem, de eléggé tovább léptem ebből :D Az a helyzet, hogy hatalmas örömmel szeretek meg dolgokat, és teljesen át tudom adni magam nekik arra való tekintet nélkül, mit szólnak hozzá mások. Ez van Zac Efronnal is XD Őt is csípem, kész. Tőle is óckodtam eleinte, aztán a Megint 17ben bírtam a búráját, és azóta többször láttam a HSMt XD Nade most nem az Efron, hanem a Fluor jelenségről akarok írni. Szóval...

Mindenki énekli a Mizut, sokan szeretik, a legtöbben csak hülyülnek vele, de van, aki meg ki nem állhatja, mer ez egy mekkora szar, és mekkora gagyi, és miért ez a híres, miért nem az igazi zenészek stb... Szerencsére soha nem fogom megérteni, hogyan lehet ilyen végtelen, fröcsögő utálattal viseltetni olyan dolgok iránt, amelyekhez nem hogy semmi közünk, de nem is ártottak se nekem, se másnak. Nem tetszik, elnyomom. Ennyi. Nekem viszont a Mizu nagyon megtetszett egy buli alkalmával, aztán akkor már elkezdtem az előadónak is utána menni és... az a helyzet, hogy Fluor Tomi tényleg egy arany pofa [hogy anyát idézzem]. Egyik éjjel nekiálltam nézegetni a mindenféle hülye videóját, és baromi jól szórakoztam XD, aztán meg letöltöttem az előző albumait -ugyanis van neki egy rakat-, és nem egyszerű anyagok. Valszeg a többség inkább ezekre mondná, hogy jó rap, vagy jó dalok, de nekem sokkal bejövősebb ez az ún. happy rap, amit most nyom. Ez a laza, fiatalos, ökörködős. Amilyen Ő maga igazán amellett, hogy van egy tökös, keményebb vonala. De nekem a Csicskalángos szemtelen odamondogatása pont elég a keménységből. Szerintem a kevesebb néha több. Nade... fú, mindig elkalandozok... szóval az előző bejegyzésemhez kapcsolódva: Fluor Tomi felidéz bennem egy másik ideált. Egy szóval jellemezve: haversrác. Az a nagyon laza, gyakran baseball satyeszes gyerek a filmekből és mindenhonnan. Wakko az Animániából, Lökött a Kőbunkóból, Sanka a Jég Veledből, Hé haver hol a kocsim barmai, az isteni Jay és Néma Bob, vagy akár Geszti a Rapülők korszakból. Sőt... hm... talán Geszti volt az etalon, ha így belegondolok. Ő volt a legelső ilyen. Az a bizonyos extragiga meghatározó. Nade szóval... erre a típusra akartam hasonlítani, mikor kis srác koromban a fejembe nyomtam a baseball sapkát és felkaptam egy flanel inget. És a koncert alkalmával jól esett megint ezt érezni, ebben elmerülni kicsit, felvenni újra a haveeer stylet 8) XD Nekem Fluor Tomi az említettek újkori változata. És tetszik, amit csinál. Én lájkolom. Je bóóój!